Pedi

 Tartozom egy coming outtal: soha életemben nem voltam pedikűrösnél, egészen a mai napig. Egyrészt csikis a lábam, és a fájdalomtól is féltem, másrészt valahol bizarrnak éreztem a gondolatot, hogy ül előttem egy másik nő, és hámozza a sarkamat. 

Na de aztán a tavalyelőtti szülinapomra kaptam szuper kezelés kuponokat egy menő wellnessbe a kedvesemtől, és szépen el is használtam néhányat, de a pedikűrös a fiókban maradt. Aztán rájöttem, hogy le fog járni, így meghosszabbíttattam. Mivel ez ilyen simán ment, másodszor is meghosszabbíttattam. Aztán megint közeledett a határidő, és már nem volt pofám hosszabbíttatni, inkább foglaltam időpontot. 

Pedikűr + lakkozás 1 színnel, ez volt a csomag, és a lakkozás tartotta bennem a lelket, mert azt szeretem.

Aztán tényleg kicsit furcsa is volt a dolog, de egyáltalán nem fájt, és csak kicsit csikizett. Közben olyanokon gondolkodtam, hogy vajon az átlagosnál több-e a bőrkeményedésem, mert ha igen, az ciki (?). Aztán eszembe jutott a 96 éves nagymamám, aki érthető okokból már nem annyira éri el a lábujjait, viszont a háza aljában van egy pedikűrös, szóval néha leugrik (oké na, lebattyog járókerettel), és egyáltalán nem gondolkodik ilyeneken, hogy vajon nem öreg-e a lába...Tök menő szerintem. És ezzel meg is nyugodtam, és nagyon szép lett a végeredmény is. 

A kisfiam értetlenül állt a lakk előtt (pedig tavaly nyáron is volt, de gondolom nem emlékszik), de aztán nagyon tetszett neki, és mondta, hogy ő is szeretne. Úgyhogy lehet, hogy holnap kipróbáljuk rajta. 

 Ma reggel hívott az Őszinte Fiú, hogy türelmet kér, betegség miatt pár napot csúszik a döntés. Szóval még mindig játékban vagyok.

Közben van még a Reális és Kedves Nő is, akinél szintén versenyben vagyok, mint tegnap megtudtam. 

Az egyik helyen hárman, a másikon ketten vagyunk még. Tehát 5 ember 2 pozícióra, az nem is annyira esélytelen. (És akkor játsszunk el a gondolattal, hogy a jelöltek között több átfedés is van, nem csak én). Az külön érdekes, hogy ez a 2 cég ugyanaz a szektor, de másik szektor ahhoz képest, ahol eddig dolgoztam. És kb egymás melletti épületekben vannak, és nagyon egyformának tűnnek. Érdekes helyzet lenne, ha nekem kéne választani, mert mindkettőhöz szívesen mennék. Egy barátnőm azt tanácsolta, hogy mivel mindkét helyen 50% home office van, vállaljam el mindkettőt :D persze nem sok esély van a duplázásra, és a 2 szék között a pad alá esete is erősen a pakliban van. Úgyhogy most várakozom.

Melókaland (Meló-kaland és Melóka-land)

 Na és a meló téma. Visszamentem egyeztetni a kellemetlenekkel. Kiderült, hogy a nagyfőnök legalább annyira kellemetlen a mindennapokban, mint az interjún volt. Nekem ez óriás vörös zászló, olyan gombok nyomódtak be, amikről megfogadtam évekkel ezelőtt, hogy ha megneszelem, menekülök. És hát nem hogy megneszeltem, hanem mondták. Ennek ellenére kaptam ajánlatot, amit visszautasítottam. Nehéz persze, mert már kéne dolgozni, de másik szarba minek, és főleg ez a gyomorideg-terrorista vonal, amit én elviselni nem szeretnék.

Közben várok végső választ az Őszinte Fiútól, de sajnos itt is eltelt az általa ígért válasz adási határidő, ami általában az első jele annak, hogy mással egyeztet inkább, na de meglátjuk. 

Pá pá pelus

Ráléptünk a szobatisztaság pisivel és kakival kikövezett útjára. Vannak gyerekek, akik maguktól lesznek szobatiszták, egyszer csak rájönnek, hogy a bili/wc menő. Én ilyent a környezetemben csak kislányból láttam (de biztos vannak ilyen ügyes kisfiúk is). Na és akkor vannak azok a gyerekek, akik értik-de-leszarják, na azoknak kell egy kis löket. A mi gyerekünk is ide tartozik, és a bölcsis dolgozók konstans nyomásának engedve, egy héttel ezelőtt, egy szeles szombat reggel levettük róla a pelenkát. Persze voltak előzmények, időnként bilizett (főleg a bölcsiben, ahol ugyebár szófogadó), és gyakran olvastuk a "Pá pá pelus" című, motivációs célt szolgáló kiadványt.

Na és szombat reggel elköszöntünk a pelustól. Délre már 7 db átázott alsónadrágnál jártunk, annak ellenére, hogy 10 percenként ültettük bilire. Teljesen értelmetlennek tűnt az egész. De aztán csodák csodájára délutánra megértette a lényeget. Még kisállat kiállításon is voltunk, szárazon megúszva az eseményt. Azóta napi 0-3 "baleset" van, egyenesen arányosan azzal, hogy mennyire fáradt a gyermek. Szóval tök ügyes, büszkék vagyunk rá. Nyilván már 3 és fél éves (vagy 3 és negyed, attól függően, honnan számoljuk), de ez fiúknál nem irreális életkor a szobatisztaságra, és hát ő ugye semmit sem csinált korán, a születést leszámítva.

 Nna. Ott tartok az interjúkkal, hogy mikor ballagok az adott cég bejáratához, ismételgetem magamban, hogy ez most melyik cég. Iszonyú megterhelő kezd lenni. Közben azon mulatok magamban, hogy mindenhová ugyanabban a ruhában megyek. Vagyis van egy első körös szettem, meg egy második körös. Ahol kettőnél több kör van, ott bajban vagyok. Na és a minap mentem egy helyre második körre, de mással találkoztam, mint az első körben (az első körös elvileg szabin lett volna), és akkor gondoltam, jöhet újra az első kör. Na és aztán mégsem volt szabin az illető, szóval lebuktam, hogy ugyanabban vagyok. Bár így lehet, hogy könnyebben megjegyeznek :)

Bizarrságból ismét nem volt amúgy hiány az interjún. Előzetes infó nélkül egy mini assessment centerben találtam magam, egyik feladattól a másikig rohanva. Az utolsó feladatom az volt, hogy rajzoljam le magam. Erős vágy támadt bennem, hogy valami obszcént rajzoljak, vagy legalább kinyújtott középső ujjal ábrázoljam magam, de aztán persze becsicskultam. Az egész elég kellemetlen élmény volt, de mint hamarosan kiderült, nem volt kölcsönös a megélés, mert úgy néz ki, ők szeretnének velem dolgozni. Még lesz némi egyeztetés, szóval bármi lehet, főleg hogy személyesen kell menni megint és már tényleg csak a szakadt farmerem van, de az viszont tök jól áll, szóval nem tudom. Hogy akkor most mi lesz. Na de persze várjuk ki a végét. 

Ittatavasz

 Volt a múlt héten az a kis jóidő, tavasz illúzió, és egyből a kertben találtuk magunkat, örülve a kis csodáinknak. Én ősszel ültettem további virághagymákat a meglévők mellé, és csak részben emlékeztem, mit hová, de már kibújtak, és örömmel látom, milyen szabályosan ültettem a hagymákat, és milyen szépen jönnek kifelé az újak, na és a régiek is. Imádom.

A gyerek is rögtön feltalálta magát, kis vödrökkel mászkált, amikben botokat meg fenyőkéreg darabokat szállított, öntögetett, óriás projektekben volt. 

Na és elültettük a paradicsom magokat is poharakba, ahová szoktuk, és kitettem őket a szokásos tuti párkányra, ahol óriás fényt kapnak és alulról a radiátor is melegíti őket, szóval kis üvegház hatás van, és mindig óriásira nőnek. Külön élmény, hogy a 96 éves nagymamámnak van egy korabeli barátnője egy másik városban, és mindig küld postán magokat a nagymamámnak, amiket nekem szán, mindenféle különlegességeket, idén fehér paradicsomot, bármilyen is az. Úgyhogy az idei fő attrakció a fehér paradicsom lesz, meg még ültettem a beváltakból, plusz abból, amit az Aldiban vettem és ízlett.

A koriander baszik kibújni, pedig már csomószor próbáltam.

Interjúk - vol. ezer

 Megvolt a szépruhában excelezős interjú. Ezúttal abban rejlett a dolog különlegessége, hogy a feladat nehézsége kb ahhoz hasonlított, amiket mi anno gyakornok jelölteknek adtunk. 

Felmerült bennem, hogy ez valami teszt, pl ha felállok, hogy "na azért mindennek van határa", abból levonnak valami következtetést, vagy azt, hogy nem vagyok elég alázatos, vagy azt, hogy megfelelően karakán vagyok, aki tisztában van az értékeivel - a fene se tudja. Nem álltam fel, gyorsan megcsináltam inkább, aztán megdicsérték a szumma képletemet, ami végképp zavarba ejtő volt (nem vagyok excel guru, de ez egy szenior pozíció, ahol a napi munka jelentős része excelben zajlik). 

Na és ezek alapján azt gondoltam, hogy a magasabb szintű szakmai tapasztalatommal nem biztos, hogy kérkedni kell, ha szeretnék tovább jutni. Viszont ez nem tűnt sikeres húzásnak, mert kezdett lefelé görbülni a leendő főnököm szája, hogy akkor én ettől a nagy feladattól, ami itt várna rám, biztos megijednék. Szerencsére időben kapcsoltam, és előhúztam a megfelelő nyuszikat a kalapból, és aztán egész jó hangulatú beszélgetés lett, és tovább is jutottam a top 2-be, tehát megint csak 1 ember van velem versenyben. Persze jártam én már itt is, lehet ebből bármi, vagy semmi, vagy mindkettő, tetszőleges sorrendben.

Közben megint van egy másik vas is a tűzben (mondom én, hogy olyan ez, mint a Tinder), ami szintén érdekes lehetőség. Voltam már fejvadásznál, utána pedig a cégnél, és ezúttal a Világ Legőszintébb Emberével beszélgettem. Erről nem írok most többet, valami megfoghatatlan babona érzésből.