Anyák napja - solved

 Visszatértem Athénból, és mindjárt mesélek is róla, de előbb a ma reggeli beszélgetésemet mesélem el az óvónővel. Sikerült elkapnom, és mondtam neki, hogy az anyák napján szeretnénk mindketten ott lenni, mert a gyereknek ez lenne a legjobb. Egyből húzta a száját, és mint kiderült, az a fő probléma, hogy mit szól akkor a többi gyerek, és ő mit mondjon, ha megkérdezik, és szerinte még kicsik ehhez, na és persze a szülők is mit szólnak. Mondtam, hogy a gyerekek tapasztalataim szerint leszarják ezt, rákérdeznek, kapnak egy választ, hogy aha 2 anyukája van, aztán találnak valami érdekesebb kérdést, pl. milyen színű a függöny. A szülőket meg én szarom le őszintén szólva. 

Nem igazán volt meggyőzve, egyáltalán nem tetszett neki, meg mondta, hogy jaj a gyerekek majd kérdik, miért csinál 2 ajándékot, meg ilyenek. (Aztán kiderült, hogy valami rajzot már 2-t csinált, lehet, hogy azt a jobb fej óvónéninek köszönhetjük.) Mondtam, hogy nem hiszem, hogy titkolni kéne a családi felállásunkat, és a szülők egy részének már leesett. Szóval eléggé beleálltam, magamhoz képest pedig aztán végképp kifejezetten, és az lett a vége, hogy legyintett, hogy na jó akkor gyertek, lesz ami lesz. 

Őszintén, szerintetek MI lesz? De most komolyan. Szerintem semmi, de lehet, hogy már tényleg elbutultam a liberális buborékomban. 

 Közeleg az athéni kiruccanás, és valahogy én is haladok a folyamattal, egyrészt nehéz nem örülni annak, hogy a szálloda tetején medence van, ahonnan kb. karnyújtásnyira van az Akropolis, másrészt marha sok lesz az egész, nekem is, a családnak is, de talán segít az önállósodásban, és minden tök oké lesz. 

Hálisten haladunk az ovival, állítólag már tényleg játszogat a gyerek a kislánnyal, akiről eddig  csak ábrándozott, pl. olyan sztorik vannak, hogy "szedtem neki pitypangot, de nem tetszett neki, mert lekonyult (that's what she said), aztán szedtünk másikat és elfújta", meg szombaton megyünk ennek a kislánynak a szülinapjára, már megvettük az unikornisos ajándékot is, kíváncsi leszek, mi lesz belőle.

Ja és ami kevésbé derűs: a vezető óvónő üzente kérdésünkre, hogy az anyák-napi piknikre csak egyikünk menjen. Ez a legdurvább WTF, és még nem üzentünk neki vissza semmit, meg minden reggel neki adom át a gyereket, szóval lenne alkalmam nyakon hányni, de eldöntöttük, hogy mindenképp megyünk mindketten. Az asszertivitás jegyében ezt közölni kéne vele előre, de semmi kedvem nem volt még. Esetleg készítek neki egy oklevelet, hogy "Az Első Homofób Megnyilvánuló", mert még eddig semmi hasonló nem történt velünk. Állítólag azt mondta indokként, hogy másnak is csak egy anyukája jön... Nyilván hülyeség volt megkérdezni egyáltalán, de azt gondoltuk, ez a módja, ha megkérdezzük, hogy ugye ez oké. 

Camekék

 Arról nem írtam még, hogy hová fajult az állástinderezésem legutóbbi vadhajtása (aka CAMEK, Cég, Aki Már Egyszer Kikukázott). 

Ugyebár itt végigmentem a zsákbafutás-lepényevés típusú vetélkedőn, majd eltűntek hetekre, mind a Cég, mind a közvetítő fejvadász, ebben nagy egyetértést mutatva, miszerint reális ez a fajta ignorálása a jelöltnek. Aztán előkerültek a fejvadin keresztül, kérdezvén, aktuális-e még a nyitottságom, mivel valaki mást választottak elsőre, akivel nem sikerült végül megállapodni, és én lennék a B-terv. Mondom jó, akkor nézzük meg, már csak egyetlen köröcske Teamsen valami külföldivel, miért ne. Ezt visszajeleztem, majd ismét eltűnt mindenki kb. 2 hétre. 

Mikoris felhívott a fejvadász, hogy neki még mindig nincs semmi infója rólam, de azt elárulhatja, hogy kértek be új embereket, kevesebb tapasztalattal, mint ami nekem van, és mivel neki (a fejvadinak) ELSŐDLEGES A JELÖLTÉLMÉNY, ezért elárulja, hogy sűrű élettapasztalata alapján (fiam lehetne) valószínűsíthető, hogy ezek engem ide már nem fognak felvenni, és inkább zárjuk ezt le. Hogy nekem jó legyen. Mondom jóvan, hát én is rájöttem már erre magamtól is, de azért köszi. 

Na és akkor előállt vele, hogy lenne itten egy új pozíció, érdekelne-e... Hát ezért lett neki hirtelen fontos a jelölt élmény. Mekkora trágya arc itt mindenki, Camekék és a nyikhaj is, ezek tényleg így mozognak az életben? (Nem érdekel az új pozi.)

Mix

 Eltűntem, mint az aranyóra, részben belefulladtam a húsvéti csokikba, de igyekszem most már kienni magam. Volt húsvéti családi grillparty, tavaszi szünet, rengeteg kerti munka, meg tök jó ez az idő, bár nyilvánvalóan meg fogunk sülni nyáron, de most olyan klassz. Vettünk chillezős bútort az erkélyre, ami nálunk hiánypótló volt, és nagyon olcsó de mégis kényelmes, tegnap este már meg is volt az első kiülős borozásom, és még szúnyogok sincsenek. Valszeg most kéne megállítani az időt, vagy legalábbis az időjárást. 

Lesz ma ovis szülői, ami abból a szempontból biztosan jobb lesz az előzőnél, hogy most nem kell SZMK tagot választani/jelölni/kényszeríteni, szóval mi baj lehet? Esetleg kiderül, hogy a nyári szünet hivatalosan 4 hét, de nem hivatalosan májustól októberig tart, és csak ügyelet lesz a pincében, vagy nem tudom, hátha nem is lesz semmi kellemetlen. 

Ma volt a tavaszi szünet utáni első ovis nap, és izgultam, hogy vajon egy harmadik beszoktatást kezdünk-e el, és megint minden szörnyű lesz-e, de hálistennek tök oké volt. A szünetben, saját kérésére, vinni kellett locsolni a gyermeket, és örült, hogy találkozik a pajtásaival, szóval lassan tényleg eljutunk talán oda, hogy feltalálja magát a többi gyerekkel, nagy boldogság ez a szívemnek. 

Az is lesz még, hogy 2 hét múlva megyek 5 napra Athénba, cégesen, és vegyesek az érzéseim. Egyrészt napfény, tenger, változatosság, multikulti, Akropolisz, és finom görög ételek, másrészt félek, hogy sok lesz ennyi idő a kisfiamnak nélkülem, és persze az egész családnak a logisztika, ez nyomasztó. Választásom nincs, és előre kell menni, hátha egész jól megoldja, és halad az önállóság útján.