Megvolt a héten az iskolai tájékoztató a körzetes suliban. Azt hiszem, elképesztően szerencsések vagyunk. Ez a suli semmivel sem kevésbé felszerelt, mint a csúcskategóriás magániskola, amit megnéztünk - na jó, nincs plüss szőnyeg a teremben, de cserébe óriási udvar játszóterekkel és sportpályákkal, 3 (!) tornaterem, mászófallal, pingpongasztalokkal, fejlesztő kuckók, minden tiszta, új és napfényes, és 900 méterre van tőlünk. El sem hiszem, de tényleg. Mindkét osztály leendő tanító nénije tök aranyosnak tűnt, mindenki lelkes, és gyerekbarátnak is tűnik. Vannak fejlesztő szakemberek, gyerekpszichológus, gyógypedagógus, és az is tetszik, hogy csomó minden választható, de nem kötelező, sportok, zene, mindenféle. Hittan oktatásként választható buddhizmus is, ezen eskü elgondolkodom!
Az a része döbbenet, hogy kézzelfoghatóvá vált, hogy iskolás lesz a gyermek, pedig szinte most született az alig több mint fél kilójával, hogy lett belőle ez a nagy, erős, iskolás fiú? És persze a zsigeri aggódás, hogy hogy fogja ezt megugorni, amikor még mindig nem mer szólni, ha pisilnie kell alvás (vagyis "alvás") közben az oviban? Közben meg agyilag már egyértelműen kevés neki az ovi, minden érdekli, rendszerekben gondolkodik, fejben oda-vissza olvas, stb., nagyon várom, hogy valahogy enyhüljön a szorongása és nyisson a gyerekek felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése