Gyúrás

 Képzeljétek, azóta is járunk gyúrni heti 2x! Egész pontosan január 6. óta,  minimális kihagyásokkal. És tökre megszerettem! Ebben nagy szerepe van az edzőnek, akivel a gyúrás mellett megy a csoportterápia meg a röhögés párhuzamosan, de tök jól van ez így, örülök, hogy rátaláltunk. Voltunk nyaralni a múlt héten, és teljesen újszerű élmény, hogy elsétálok fürdőruhában egy tükör előtt, és nem az a reakcióm, hogy ah inkább oda se nézek whatever ez van, hanem oda nézek és azt gondolom: na ez tök oké, ennyi idősen, ennyi melót beletéve, egyáltalán nem rossz! 

Szóval határozottan látványos az eredmény, rám jönnek olyan nadrágok, amiket már azt hittem, kidobtam mert reménytelennek tűnt, hogy újra beléjük férjek, a derekam szinte sosem fáj, és biztos, hogy sokkal egészségesebb állapotban várom a menopauzát (várja a faszom, de tudom, nem fog kopogni). 

Rég + Suli

 Mint a leghűségesebb és legrégibb olvasóm felhívta a figyelmemet, fél éve nem írtam ide. Sok minden volt, és általában olyankor nem írok szerintem, amikor nem jó a kedvem, szóval vélhetően ez egy kind reminder magamnak, hogy nem volt jó a kedvem, viszont most egész jó a kedvem (ha jó a kedved üsd a tenyered). 

Egyébként most érthető, hogy írok, mert szabi utáni 2. munkanapom van, ami azt jelenti, hogy bármit megtennék, csak ne kelljen dolgozni, olyan borzasztó ez. Főleg hogy a pajtás kollégáim mind szabin vannak, így az sincs, hogy egy kicsit kávézunk-dumálunk, eleve home office-ban vagyok, de teamsen sincs kinek nyígni. A jövő héten megint szabin leszek, szóval igazán keveset kell kibírni, viszont ez alatt sokat kéne haladni, mert a szeptember brutál zsúfolt lesz a melóban, plusz kezdődik a suli, ami fogalmam sincs, mivel fog járni.

Eddig nagyon biztató az iskola, bekerültünk abba az osztályba, ahol egy csodás házaspár a tanítónéni-és bácsi, kb. mindenki ebbe az osztályba vágyott, de ugye a jelentkezők fele a másik osztályba került a nagy számok törvénye alapján, és persze az a fele, akiket ismerünk és szeretünk. 

Beírtuk a jelentkezési lapra, hogy azért szeretnénk ebbe az osztályba járni, mert nincs apuka, és ezért jót tenne a fiunknak egy tanár bácsi, ami szerintem elég egyedülálló és nyomós érv, és el is fogadták az osztályba soroláskor, ami szerintem sokat elmond a szemléletről.

A szülői értekezleten úgy nézett ki az SZMK tag választás, hogy tudtam, hogy jön a kérdés, hogy ki vállalja, és már előre gyakoroltam a cipőorr-fixírozást, de még végig se mondta a kérdést a tanító néni, hogy ki vállalná, már kezek szöktek a magasba, komolyan mondom, 2 év bölcsi és 3 év ovi alatt még hasonlót sem láttam. Egyrészt megkönnyebbülés, másrészt WTF, milyen emberek ezek?? (Mondom ezt úgy, hogy oviban az utolsó évben SZMK-sok voltunk, mert ha nem vállalja el a párom, akkor még most is ott ülne azon a szülői értekezleten).

Ami még rettentő jó, hogy megkaptuk a hosszú listát a beszerzendő biszbaszokról (postairón meg színes korong és társai), majd mondták, hogy aki kéri, annak egyben mindent odaadnak 25 ezerért, és kb. mindenki kérte, szóval ezt is megúsztuk, és így mindenkinek egyforma cuccai lesznek és csomó minden be lesz dobva a közösbe, és ez tök praktikus és egyszerű, imádom őket.

A suli fejlesztő csapatának vezetője, aki gyerekpszichológus, elmondta, hogy aki akar, egyeztessen vele időpontot a nyáron, be lehet vinni a gyereket ismerkedni, körbevezeti ő is a suliban, hogy könnyebb legyen a szeptember. Beneveztünk erre is, és tök jól sikerült, meg fontos is, tekintve, hogy nekünk továbbra is szükségünk lesz a fejlesztésekre. Kiderült, hogy az osztályban lesz még egy extrém koraszülött gyerek, egy 24 hétre született kislány, mennyi esély volt erre is?? 

Ami miatt aggódom, hogy a fiunk továbbra is nagyon szorong, és nem barátkozik más gyerekekkel, és bár újabb papírja van róla, hogy nagyon okos (a szakszolgálat leírásában szerepel a "zseniális" mint jelző), biztosan nagyon megterhelő lesz neki az iskola szociális része, ami pedig eléggé jelentős része a világnak. Dehát ez van, megyünk tátott szájjal a fasz erdőbe aztán majd lesz valami, nem tudunk most jobbat, az is lehet, hogy oké lesz. 

Isis

 Megvolt a héten az iskolai tájékoztató a körzetes suliban. Azt hiszem, elképesztően szerencsések vagyunk. Ez a suli semmivel sem kevésbé felszerelt, mint a csúcskategóriás magániskola, amit megnéztünk - na jó, nincs plüss szőnyeg a teremben, de cserébe óriási udvar játszóterekkel és sportpályákkal, 3 (!) tornaterem, mászófallal, pingpongasztalokkal, fejlesztő kuckók, minden tiszta, új és napfényes, és 900 méterre van tőlünk. El sem hiszem, de tényleg. Mindkét osztály leendő tanító nénije tök aranyosnak tűnt, mindenki lelkes, és gyerekbarátnak is tűnik. Vannak fejlesztő szakemberek, gyerekpszichológus, gyógypedagógus, és az is tetszik, hogy csomó minden választható, de nem kötelező, sportok, zene, mindenféle. Hittan oktatásként választható buddhizmus is, ezen eskü elgondolkodom! 

Az a része döbbenet, hogy kézzelfoghatóvá vált, hogy iskolás lesz a gyermek, pedig szinte most született az alig több mint fél kilójával, hogy lett belőle ez a nagy, erős, iskolás fiú? És persze a zsigeri aggódás, hogy hogy fogja ezt megugorni, amikor még mindig nem mer szólni, ha pisilnie kell alvás (vagyis "alvás") közben az oviban? Közben meg agyilag már egyértelműen kevés neki az ovi, minden érdekli, rendszerekben gondolkodik, fejben oda-vissza olvas, stb., nagyon várom, hogy valahogy enyhüljön a szorongása és nyisson a gyerekek felé. 

Gymbe

 Őrületes, de már 4 személyi edzésen vagyunk túl. Ebből 3x szakadó hóban, jégben, ónos esőben kellett oda jutni. Egyik alkalmat sem mondtuk le, nem lettünk betegek, mindegyik edzést végigcsináltuk. Egyik barátnőm már viccelődött vele, hogy elkészültek-e már az "utána" képek, és nyilván még sehol se tartunk, de szerintem tök ügyesek vagyunk, hogy csináljuk, sőt, szeretjük, várjuk. 

Nyilván megemlítendő, hogy special thanks to anyós, aki lehozza az estéket a gyerekkel, aki eddig 4-ből 4-szer már aludt, mikor hazaértünk (another special thanks to melatonin spray, amit már csak 2 hétig adhatunk, utána nem tudom mi lesz - de ugye azon a hídon akkor, amikor). 

Isteniek a békés esték lemozogva, csendben, fehérje turmixot kortyolgatva, ami aztán már tényleg LOL, hogy jutottam el ide, vettem is magamnak külön shakert, mert az jár. A hónap kifejezése a gymbro (érted, gym+bro, edzőpajtás), amit tök máshonnét (meló kapcsán) hallottam, de összeköti az életem különböző síkjait. 

 Megvolt az első személyi edzésünk, éljen! Kedden a szakadó hóesésben mentünk, kb. ki kellett ásni a kocsit hogy el tudjunk indulni, gyökkettővel mentünk a takarítatlan úton, azt gondoltuk, hogy ha ilyen körülmények között nekiindulunk, akkor ennél csak könnyebb lesz. "Előtte" fotókat is készítettünk, direkt nem behúzott hassal, fürdőruhában. Döbbenet, mennyire nehéz nem behúzni a hasat fürdőruhában, próbáljátok ki! 

Jó volt az edzés, elég óvatosan kezdtük, szerintem ez villámgyorsan fog fokozódni. A tegnapi hólapátolás szerintem jobban kikészített, és a sportértéke is nagyobb volt, de brutál mennyiséget kellett lapátolni. 

Ma lesz a 2. edzés alkalom, egyelőre lelkesen várjuk. Az sem utolsó, hogy kedd este 9-kor hazaértünk utána, és a gyerek már aludt anyósom felügyelete mellett, ez így eléggé high life. 1 hete adunk neki minden este melatonint, a kb. másfél órás elalvási idő azonnal lecsökkent átlag 30 percre, döbbenetes. Elvileg csak 1 hónapig adhatjuk neki, szóval ez most valszeg életünk hónapja... kiélvezzük. 

BÚÉK

 Első munkanap az évben, 9:34 - már 1 órája dolgozom, és úgy érzem, elég is... ez mindig annyira nehéz. Kisfiam reggeli első kérdése az volt, hogy mikor lesz nyári szünet, teljesen jogosan. 

Nem volt szar a téli szünet viszont. Nem mondom, hogy nagyon arcon pörögtünk, de ez nem is feltétlen baj. Például összeírtam a 2025-ben általam elolvasott könyveket, és 20 db-ig jutottam (és kétlem, hogy mindre emlékszem), ez tök jó szám szerintem. A legeslegjobbak a Grecsó Krisztián: Apám üzent, illetve ami döbbenetesen csodajó, és nem értem, miért nem ismertebb, Margaret Atwood (tudjátok, aki a Szolgálólány naplóját írta) Maddaddam-trilógiája. Ez egy brutál jó disztópia, ami ordít a megfilmesítésért, szerintem AI-jal valami elképesztő jó lesz, ha megcsinálják, és egész biztos meg fogják, can't wait. 

Ami még durvaság: holnaptól járunk személyi edzőhöz! Már megvettük a bérletet, voltunk előzetes ismerkedésen, célok egyeztetése stb, vettünk a Lidlben akciós edzőruhákat is, szóval már tényleg csak maga az edzés hiányzik. A terem nincs túl messze, és a napokban ahányszor elmentünk előtte a napokban, elmondtuk, hogy "ide járunk", ami egyelőre viccesnek mondható. Engem nagyon fejbe csapott a tavaly őszi testzsír százalékom, de az edző szerint gyerekjáték lesz, csak izmot kell építeni! Heti 2-szer fogunk járni, ketten együtt, esténként, programnak sem utolsó, bár engem nyomaszt, hogy későn van (fél 8-ra fogunk járni), de az is nyomasztana, ha korán lenne, szóval ezt a kérdést elengedtem, most elkezdjük, az a lényeg.

Fogok csinálni magamról "előtte" fotókat, hogy lássam a változást, bár a fő cél az egészség, így a perimenopauza küszöbén.

Mentál

 A blogvember, lássuk be, nem sikerült, nem ígérek blogcembert sem. Fárasztó, nehéz időszak ez, mindig minden szürke, a melóba' kiderült, hogy van egy pszichopata, és tökre zavar, hogy ennyire benéztem, pedig azt hittem, ennél már fejlettebb az emberismeretem. Eskü jobban zavar, hogy benéztem, mint hogy ténylegesen gáz az arc.

Most az új, világmegváltó gondolatom, képzeljétek, hogy lehet, hogy jelentkezem metálhigiénés képzésre. Még rágom a dolgot, mert levelezőn, munka mellett elég hardcore, bár lehet kérni tanulmányi szabadságot (azt nem tudom, meg is adják-e, de kérni azt lehet), meg erősen kérdéses, felvennének-e egyáltalán, mert bár szerintem erre tényleg, igazán rátermett vagyok, nincsen a múltban olyan segítő tapasztalatom, ami állítólag a felvételinél nagyon sokat számít. Pedig szerintem sok embernek, sokat segítek, csak ez nem intézményes. Nyáron kell jelentkezni, ami most az ablakon kinézve úgy tűnik, mintha sosem jönne el, szóval még van idő ezt meghányni-vetni.