Beiratkozás

 Voltam ovis beiratkozáson. A jelentkezési lap olyan, hogy nem igazán tudom megfelelően kitölteni, mert be kell írni anyát, apát (gondviselőt), és ha nincs apa, akkor egyedülálló vagyok, de azt sem akartuk beikszelni. Úgyhogy beírtuk gondviselőnek a gyerek másik anyukáját. És persze ezekben a helyzetekben még mindig izgulok, hogy mit szólnak, és próbálok atom jófej lenni, kompenzálandó. (A mit is?)

Na és ismét, már megint teljesen oké volt minden. Átvette a nő papírt, elolvasta, megértette, nem kérdezett semmit, majd kicsit vakarta a fejét, és elnézést kért, hogy akkor ezt most ki kell találja, hogyan írja be, mert nincs ebben rutinja, hogy mit kell csinálni, ha 2 anyuka van. Aztán kitalálta, megkérdezte, hogy nekem megfelel-e úgy, mondtam persze, aztán még kicsit csevegtünk, és a gyerek be is volt iratkozva. 

 

 Volt ovis szülői értekezlet, és holnap nyílt nap lesz az oviban, jövő héten pedig beiratkozás. Vegyes csoportok vannak az itteni oviban, nem túl kis létszámmal. És így, ahogy beszéltek az ovis életről, olyan nagyos dolog már. És az én kicsikém annyira meg lesz szeppenve. Tudom, hogy megugorja, és azt is, hogy a bölcsit tényleg kinövi, de természetesen aggódom, hogy megtalálja-e majd a helyét. Többször elhangzott az iskola, és ez már végképp felfoghatatlan távlat most. Mindjárt borotvát kell neki venni, aztán elköltözik.

Meló

Nnna. Gondolom, tűkön ültök, hogy milyen lehet az új munkahely. Egyelőre messze vagyok attól, hogy tudjam, milyen, de egyelőre döbbenetesen kedves mindenki. A többségnek van gyereke, sokan 2-3 gyest is innen csináltak végig és ide jöttek vissza. És mindenki nagyon empatikus és kb. sajnál, hogy ez most nekem milyen nehéz lehet. És azt mondják, jó lesz, és jó helyre jöttem. Olyan vicces, persze kiderült, hogy van ennél a cégnél is 2 ember, akit ismerek egy korábbi munkahelyemről. Na és az egyik rögtön súgott, hogy kivel kell vigyázni. Pedig egyáltalán nem voltunk jóban sosem, mondjuk rosszban sem, csak kevés ideig dolgoztunk együtt. Na és elvileg a főnököm hajlamos nagyon hajtani az embereit, állítólag. (Nem találkoztam vele az interjúk óta, majd hétfőn. Addig a pletykákra kell alapozzak.) Na de ő terhes és még 2 hónapot tölt munkával.

Ami durva, hogy lesz 2 hét múlva egy 3 napos elvonulás. 2 éjszaka itthonról, a gyerektől távol. Tudom, ideje az ilyen kényszerítő körülményeknek, de olyan jó lenne, ha elsőre csak 1 éjszaka lenne. 

Vihar előtti nyugalom

 Izgalomban vagyok, mert ezek az utolsó békés, nyugodt napjaim most egy időre. És persze most köszöntött be a meleg tavasz. 

Reggel, ébredés után sokat heverésztünk a kisfiammal, ilyenkor nagyon bújós, és félálomban mindenfélét magyaráz, óriás cukiság (még akkor is, ha mostanában főleg a kakiról beszél mint központi téma). Aztán reggeli után rollerrel és futóbicajjal mentünk a bölcsibe, ráérősen, meg-megállva, nézegetve a tulipánokat és a cicákat. Kényelmesen hazagurultam, aztán mentem egy nagyot a kutyával, labdáztunk is. Aztán itthon mindenfélét intéztem, rendrakás, online beszerzések, mosás, teregetés, most festem a hajam, de már dél van, aztán még el kell mennem füzetet venni a fejlesztésre (másfél éve jár ugyanoda fejlesztésre és még 2 hónapig fog, de most kitalálták, hogy kéne egy füzet a nyomonkövetésre :)), meg pékségbe is kell mennem, és már gurulhatok is a bölcsibe a gyerekért. Megígértem neki a játszóterezést és a kisboltba menést délutánra.

Nagyon nagy váltás lesz, és már időszerű minden szempontból, de azért kicsit-közepesen-nagyonnemakarom én most ezt. 

 Nnna. Csütörtökön munkába állok. Elfogadtam a határozott idejű melót, és offoltam Hantaboyt. Az volt, hogy dél helyett fél 3-kor hívott, és mondta, hogy nem tudta, hogy ez ennyire kőbe volt vésve, hogy dél, mert hogy azt hitte, ebédidő, és ő most evett. És amúgy azt akarta mondani, hogy nincs nálam jobb jelölt még mindig, de még hétfőn megnéz valakit, szóval mégsem tud ma dönteni. Mondtam erre, hogy mivel nem hívott, elfogadtam a másikat, és tenkjú bájbáj. Nagyon hajazott ez az egész történet a kamaszkori fiúzási próbálkozásaimra. És hát azoknál is egyértelművé vált, hogy ugyan minek.

A másik hely tök korrektül és szimpatikusan kommunikál, küld mindent időben, ahogy ígéri, és emberközpontúnak tűnik. Egész lelkes vagyok, és már vettem is magamnak egy pólót az Aldiban (az elmúlt hónapokban nem vettem magamnak semmit). 

Drukkoljatok, hogy élhető legyen. 

 Na és hogy egy kicsit ti is érezzétek az izgalom ízét. A keddi interjúztatók úgy látszik, értékelték az őszinteségem és/vagy nincs más jelölt, de ma adtak ajánlatot. Megadták, amit kértem, bár marad a határozott idejű szerződés. Egy hét múlva kellene kezdeni. Mindeközben felhívtam az Őszinte fiút, mert ő nem adott még végső elutasítást, na és ő nagyon örült, hogy felhívtam, mert mint mondta, csúszásban vannak a dolgok, és hétfőn megy az utolsó jelölt, de továbbra is erősen esélyes vagyok. Mondtam neki, hogy hétfőig nem tudok várni, van egy gyorsan eldöntendő ajánlatom. És ettől valahogy még lelkesebb lett irányomba (hihetetlen, hogy ez így működik). Holnap délben hív a végső válasszal, addig a másikaknak nem kell visszaszólnom. 

Mondjuk az a tippem, hogy nem engem fog választani, csak hirtelen megijedt, hogy ezt nem ő döntheti el. Én nem tudom, melyiket választanám, ha lehetne választani.

Hét

 Olyan kedves volt a húsvét hétvége. Volt nálunk nagy családi ebéd, 10-en voltunk, és végre itt nálunk. A sztárvendég a nagymamám volt, aki 96 éves, és már kb. sosem mozdul ki, mert a lábai nem igazán engedelmeskednek már, de most azt mondta, bevállalja. Pedig nálunk lépcsővel kezdődik a lakás. És konkrétan karból felhúzta magát a korlát segítségével. Hihetetlen, mennyi erő van benne, pedig nagyon pici és vékony. Mondjuk 40 éves koráig kézilabdázott, és most is ijesztő, ha meglóbál egy labdát.

Anyukám betegsége óta új szokásunk, hogy a kajakészítésben mindenki részt vesz: valaki levest hoz, valaki főételt, valaki pedig desszertet, plusz nagymamám pogácsát küld. Ez tök jó, mert senki nem szakad meg, de mindenki hozzájárul a lakomához. Most enyém volt a főétel, szűzérméket sütöttem polentával és hagymalekvárral, és nagyon megnyugtató volt a tudat, hogy ha elbaszom, akkor is jóllakunk levessel meg sütivel, mert azok tuti jók lesznek. 

Volt ajándékkeresés a kertben, és mi kaptunk egy barátnőmtől egy csomó Thomas cuccot (vonatok, könyvek), mert az ő kisfia már túlvan a Thomas korszakon, szóval fenntartható módon ajándékoztunk, és azóta is megy a tobzódás a vonatokban.

Na és ami még izgi volt: voltunk Hosszúlépés sétán a Katona színházban. Hát az egy szuper program, megmutattak mindent, az öltözőket, kelléktárat, megdöbbentő mennyiségű zegzugos pincefolyosót, színészbüfét, a backstage-et és mindent is, közben pedig érdekes sztorikat hallottunk a próbafolyamatokról, meg a színészekről. Tökre megérte.

És közben folytatódik az állás-saga. A legújabb történés az volt, hogy kedden voltam egy cégnél utolsó (3.) körön, már túl a HR körön, a szakmai, feladatokkal tarkított stb fordulón, és ez most az utolsó volt az ügyvezetővel. Aki azzal fogadott, hogy hát változott a helyzet, mert a leendő közvetlen főnök babát vár, de csak fél évet fog kihagyni a munkából, emiatt inkább határozott idejű szerződést kínálnának. Mondtam erre, hogy nem értem az összefüggést. Kiderült, hogy szerintük a határozott idejű szerződést nem lehet előbb felbontani (wtf?), tehát tuti lenne emberük 1 évig, valamint, ha visszajön a csaj a szülési szabadságról, akkor majd eldöntheti, hogy szeretne-e velem tovább dolgozni. Tehát 1 év meló után újra bizonyítani kell. Szerintem mindkét érv nonszensz, és nem bírtam ki, hogy ennek finoman ne adjak hangot, szóval csodálkoznék, ha ezek után én lennék a befutó, és tökre nem is érdekelne, csak most már kéne dolgozni, na. 

Down

 Na most eléggé el vagyok kenődve. Tegnap hívtak az egyik cégtől, ahová igazán szívesen mentem volna dolgozni, hogy végül nem engem választottak. Ez asszem a 3. olyan eset, amikor sok körön vagyok túl, szakmai, személyes, tesztek, feladatok, minden lófasz, és a végén ketten vagyunk már csak versenyben, és végül a másik jelölt mellett döntenek. Nehezen viselem, és valahol fura is ez az örök másodikság. Nem olyan, mint egy sport verseny, ahol tök menő az ezüst, inkább mint a párkeresés, ahol végül mégse téged vett el... akkor kuka az egész. Fun fact, hogy ezek, akik tegnap szóltak, az interjú után meghívtak sütizni, mert épp mentek a büfébe. Udvariasan elhárítottam, de ragaszkodtak, így végül sütiztünk egy kellemeset. Utólag nézve, ez volt a búcsúszex.

Gondolkodom, miért lehet ez, és az a közös ezekben a cégekben, hogy másik iparág, mint amiben eddig dolgoztam. És bár szimpi vagyok annyira, hogy majdnem felvegyenek, végül győz az az érv, hogy a másik jelölt tapasztaltabb ezen a téren. A tegnapi helyen valami ilyet karattyoltak, hogy iparág, de nyilván lehet teljes kamu. A többinél nem tudom, a választott jelölt honnan ment.

A másik, kevésbé kellemes teóriám, hogy látják/érzik rajtam, hogy lelki sérült, traumatizált, összetört ember vagyok. És végül vissza hőkölnek, maguk sem tudják, miért, aztán megracionalizálják. Sajnos ebben is látok rációt.

Az sem mellékes, hogy a saját iparágamban próbálkozva viszont vagy fel akartak venni, vagy én offoltam őket, kiszúrva a pszichopata faktort, több esetben is. De valószínű, hogy ebben a világban sokkal magabiztosabb vagyok, és jobban tudom, miket kell kidomborítani. Így viszont akkor kb. lehetetlen váltani.

Most van egy folyamatban, ami iparágon belüli, és már csak ketten vagyunk versenyben (lol), de az kissé messze van (necces a gyereket hozni vinni), és rohadtul ugyanaz, mint amit 100 éve csinálok. De normálisak és értek hozzá legalább, szóval ha nem a másikat veszik fel, akkor ezt elfogadom. Jövő héten van még ide egy utolsó köröm.

A másik az Őszinte Fiú, akit most már inkább így hívok: "Őszinte" Fiú, aki 2 hete hintáztat, és nyilván nem fog felvenni ("te lettél a második, nagyon nehéz döntés volt, de valakit ki kellett választani, és amúgy 2 embert vehetek fel, de inkább még interjúztatok" - a legrosszabb szakítós duma evör.). Na de ő még ígért egy végső elutasítást :D, azaz még nem zárult le.

Magam alatt vagyok.