Camekék

 Arról nem írtam még, hogy hová fajult az állástinderezésem legutóbbi vadhajtása (aka CAMEK, Cég, Aki Már Egyszer Kikukázott). 

Ugyebár itt végigmentem a zsákbafutás-lepényevés típusú vetélkedőn, majd eltűntek hetekre, mind a Cég, mind a közvetítő fejvadász, ebben nagy egyetértést mutatva, miszerint reális ez a fajta ignorálása a jelöltnek. Aztán előkerültek a fejvadin keresztül, kérdezvén, aktuális-e még a nyitottságom, mivel valaki mást választottak elsőre, akivel nem sikerült végül megállapodni, és én lennék a B-terv. Mondom jó, akkor nézzük meg, már csak egyetlen köröcske Teamsen valami külföldivel, miért ne. Ezt visszajeleztem, majd ismét eltűnt mindenki kb. 2 hétre. 

Mikoris felhívott a fejvadász, hogy neki még mindig nincs semmi infója rólam, de azt elárulhatja, hogy kértek be új embereket, kevesebb tapasztalattal, mint ami nekem van, és mivel neki (a fejvadinak) ELSŐDLEGES A JELÖLTÉLMÉNY, ezért elárulja, hogy sűrű élettapasztalata alapján (fiam lehetne) valószínűsíthető, hogy ezek engem ide már nem fognak felvenni, és inkább zárjuk ezt le. Hogy nekem jó legyen. Mondom jóvan, hát én is rájöttem már erre magamtól is, de azért köszi. 

Na és akkor előállt vele, hogy lenne itten egy új pozíció, érdekelne-e... Hát ezért lett neki hirtelen fontos a jelölt élmény. Mekkora trágya arc itt mindenki, Camekék és a nyikhaj is, ezek tényleg így mozognak az életben? (Nem érdekel az új pozi.)