Mint a leghűségesebb és legrégibb olvasóm felhívta a figyelmemet, fél éve nem írtam ide. Sok minden volt, és általában olyankor nem írok szerintem, amikor nem jó a kedvem, szóval vélhetően ez egy kind reminder magamnak, hogy nem volt jó a kedvem, viszont most egész jó a kedvem (ha jó a kedved üsd a tenyered).
Egyébként most érthető, hogy írok, mert szabi utáni 2. munkanapom van, ami azt jelenti, hogy bármit megtennék, csak ne kelljen dolgozni, olyan borzasztó ez. Főleg hogy a pajtás kollégáim mind szabin vannak, így az sincs, hogy egy kicsit kávézunk-dumálunk, eleve home office-ban vagyok, de teamsen sincs kinek nyígni. A jövő héten megint szabin leszek, szóval igazán keveset kell kibírni, viszont ez alatt sokat kéne haladni, mert a szeptember brutál zsúfolt lesz a melóban, plusz kezdődik a suli, ami fogalmam sincs, mivel fog járni.
Eddig nagyon biztató az iskola, bekerültünk abba az osztályba, ahol egy csodás házaspár a tanítónéni-és bácsi, kb. mindenki ebbe az osztályba vágyott, de ugye a jelentkezők fele a másik osztályba került a nagy számok törvénye alapján, és persze az a fele, akiket ismerünk és szeretünk.
Beírtuk a jelentkezési lapra, hogy azért szeretnénk ebbe az osztályba járni, mert nincs apuka, és ezért jót tenne a fiunknak egy tanár bácsi, ami szerintem elég egyedülálló és nyomós érv, és el is fogadták az osztályba soroláskor, ami szerintem sokat elmond a szemléletről.
A szülői értekezleten úgy nézett ki az SZMK tag választás, hogy tudtam, hogy jön a kérdés, hogy ki vállalja, és már előre gyakoroltam a cipőorr-fixírozást, de még végig se mondta a kérdést a tanító néni, hogy ki vállalná, már kezek szöktek a magasba, komolyan mondom, 2 év bölcsi és 3 év ovi alatt még hasonlót sem láttam. Egyrészt megkönnyebbülés, másrészt WTF, milyen emberek ezek?? (Mondom ezt úgy, hogy oviban az utolsó évben SZMK-sok voltunk, mert ha nem vállalja el a párom, akkor még most is ott ülne azon a szülői értekezleten).
Ami még rettentő jó, hogy megkaptuk a hosszú listát a beszerzendő biszbaszokról (postairón meg színes korong és társai), majd mondták, hogy aki kéri, annak egyben mindent odaadnak 25 ezerért, és kb. mindenki kérte, szóval ezt is megúsztuk, és így mindenkinek egyforma cuccai lesznek és csomó minden be lesz dobva a közösbe, és ez tök praktikus és egyszerű, imádom őket.
A suli fejlesztő csapatának vezetője, aki gyerekpszichológus, elmondta, hogy aki akar, egyeztessen vele időpontot a nyáron, be lehet vinni a gyereket ismerkedni, körbevezeti ő is a suliban, hogy könnyebb legyen a szeptember. Beneveztünk erre is, és tök jól sikerült, meg fontos is, tekintve, hogy nekünk továbbra is szükségünk lesz a fejlesztésekre. Kiderült, hogy az osztályban lesz még egy extrém koraszülött gyerek, egy 24 hétre született kislány, mennyi esély volt erre is??
Ami miatt aggódom, hogy a fiunk továbbra is nagyon szorong, és nem barátkozik más gyerekekkel, és bár újabb papírja van róla, hogy nagyon okos (a szakszolgálat leírásában szerepel a "zseniális" mint jelző), biztosan nagyon megterhelő lesz neki az iskola szociális része, ami pedig eléggé jelentős része a világnak. Dehát ez van, megyünk tátott szájjal a fasz erdőbe aztán majd lesz valami, nem tudunk most jobbat, az is lehet, hogy oké lesz.
