Közeleg az athéni kiruccanás, és valahogy én is haladok a folyamattal, egyrészt nehéz nem örülni annak, hogy a szálloda tetején medence van, ahonnan kb. karnyújtásnyira van az Akropolis, másrészt marha sok lesz az egész, nekem is, a családnak is, de talán segít az önállósodásban, és minden tök oké lesz. 

Hálisten haladunk az ovival, állítólag már tényleg játszogat a gyerek a kislánnyal, akiről eddig  csak ábrándozott, pl. olyan sztorik vannak, hogy "szedtem neki pitypangot, de nem tetszett neki, mert lekonyult (that's what she said), aztán szedtünk másikat és elfújta", meg szombaton megyünk ennek a kislánynak a szülinapjára, már megvettük az unikornisos ajándékot is, kíváncsi leszek, mi lesz belőle.

Ja és ami kevésbé derűs: a vezető óvónő üzente kérdésünkre, hogy az anyák-napi piknikre csak egyikünk menjen. Ez a legdurvább WTF, és még nem üzentünk neki vissza semmit, meg minden reggel neki adom át a gyereket, szóval lenne alkalmam nyakon hányni, de eldöntöttük, hogy mindenképp megyünk mindketten. Az asszertivitás jegyében ezt közölni kéne vele előre, de semmi kedvem nem volt még. Esetleg készítek neki egy oklevelet, hogy "Az Első Homofób Megnyilvánuló", mert még eddig semmi hasonló nem történt velünk. Állítólag azt mondta indokként, hogy másnak is csak egy anyukája jön... Nyilván hülyeség volt megkérdezni egyáltalán, de azt gondoltuk, ez a módja, ha megkérdezzük, hogy ugye ez oké.