Megvolt a szépruhában excelezős interjú. Ezúttal abban rejlett a dolog különlegessége, hogy a feladat nehézsége kb ahhoz hasonlított, amiket mi anno gyakornok jelölteknek adtunk.
Felmerült bennem, hogy ez valami teszt, pl ha felállok, hogy "na azért mindennek van határa", abból levonnak valami következtetést, vagy azt, hogy nem vagyok elég alázatos, vagy azt, hogy megfelelően karakán vagyok, aki tisztában van az értékeivel - a fene se tudja. Nem álltam fel, gyorsan megcsináltam inkább, aztán megdicsérték a szumma képletemet, ami végképp zavarba ejtő volt (nem vagyok excel guru, de ez egy szenior pozíció, ahol a napi munka jelentős része excelben zajlik).
Na és ezek alapján azt gondoltam, hogy a magasabb szintű szakmai tapasztalatommal nem biztos, hogy kérkedni kell, ha szeretnék tovább jutni. Viszont ez nem tűnt sikeres húzásnak, mert kezdett lefelé görbülni a leendő főnököm szája, hogy akkor én ettől a nagy feladattól, ami itt várna rám, biztos megijednék. Szerencsére időben kapcsoltam, és előhúztam a megfelelő nyuszikat a kalapból, és aztán egész jó hangulatú beszélgetés lett, és tovább is jutottam a top 2-be, tehát megint csak 1 ember van velem versenyben. Persze jártam én már itt is, lehet ebből bármi, vagy semmi, vagy mindkettő, tetszőleges sorrendben.
Közben megint van egy másik vas is a tűzben (mondom én, hogy olyan ez, mint a Tinder), ami szintén érdekes lehetőség. Voltam már fejvadásznál, utána pedig a cégnél, és ezúttal a Világ Legőszintébb Emberével beszélgettem. Erről nem írok most többet, valami megfoghatatlan babona érzésből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése