Voltunk a hétvégén szivárványcsalád találkozón. Tök jó volt látni, hogy ennyi hasonló család van, kétapukások is, nem csak kétanyukások. Persze vannak ismerősök, de számomra új arcok is. Azt gondoltuk, hogy lassan ideje beszélgetni a kisfiunkkal ezekről a dolgokról, mert igazából neki nem tűnik fel, hogy a mi családunk nem átlagos, és nem lenne baj, ha ezt tőlünk tudná meg. Csak napi szinten mi eléggé elfelejtjük, hogy nem átlagos, mert ugye nekünk ez a "normális". És érdekes, hogy neki pl. nem tűnt még fel, vagy legalábbis nem említette, hogy nincs apukája. Gondolom, ami nincs, arról nem feltételezi, hogy majdnem mindenki másnak van. Az meg, hogy 2 anyukája van, megint nem tűnhet extrának, hiszen másnak is van anyukája, hogy 1 vagy 2 az már kevésbé látványos.
De pl. a vele egy idős, hagyományos családban élő barát-kisgyerekek rendre kérdezik, hogy neki hol van az apukája. Egyelőre nem tőle, hanem a saját szüleiktől. Szóval ideje erre felkészíteni őt, és azt gondoltuk, erre jó alkalom lesz a szivárványcsalád találkozó. hogy pedzegessük a témát. De mivel egy játszóházban voltunk, jó nagy volt a mászkálás, rohangálás, látni-és játszani való, szóval végül ez mégsem történt meg. Tulajdonképpen pont olyanok voltak a játszóházi családok, mint bármely más család, tök nehéz elkezdeni rámutatni, hogy kisfiam, ez mégsem olyan ám. Mert egyszerűen a család az család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése