Pedi

 Tartozom egy coming outtal: soha életemben nem voltam pedikűrösnél, egészen a mai napig. Egyrészt csikis a lábam, és a fájdalomtól is féltem, másrészt valahol bizarrnak éreztem a gondolatot, hogy ül előttem egy másik nő, és hámozza a sarkamat. 

Na de aztán a tavalyelőtti szülinapomra kaptam szuper kezelés kuponokat egy menő wellnessbe a kedvesemtől, és szépen el is használtam néhányat, de a pedikűrös a fiókban maradt. Aztán rájöttem, hogy le fog járni, így meghosszabbíttattam. Mivel ez ilyen simán ment, másodszor is meghosszabbíttattam. Aztán megint közeledett a határidő, és már nem volt pofám hosszabbíttatni, inkább foglaltam időpontot. 

Pedikűr + lakkozás 1 színnel, ez volt a csomag, és a lakkozás tartotta bennem a lelket, mert azt szeretem.

Aztán tényleg kicsit furcsa is volt a dolog, de egyáltalán nem fájt, és csak kicsit csikizett. Közben olyanokon gondolkodtam, hogy vajon az átlagosnál több-e a bőrkeményedésem, mert ha igen, az ciki (?). Aztán eszembe jutott a 96 éves nagymamám, aki érthető okokból már nem annyira éri el a lábujjait, viszont a háza aljában van egy pedikűrös, szóval néha leugrik (oké na, lebattyog járókerettel), és egyáltalán nem gondolkodik ilyeneken, hogy vajon nem öreg-e a lába...Tök menő szerintem. És ezzel meg is nyugodtam, és nagyon szép lett a végeredmény is. 

A kisfiam értetlenül állt a lakk előtt (pedig tavaly nyáron is volt, de gondolom nem emlékszik), de aztán nagyon tetszett neki, és mondta, hogy ő is szeretne. Úgyhogy lehet, hogy holnap kipróbáljuk rajta.