Nna. Ott tartok az interjúkkal, hogy mikor ballagok az adott cég bejáratához, ismételgetem magamban, hogy ez most melyik cég. Iszonyú megterhelő kezd lenni. Közben azon mulatok magamban, hogy mindenhová ugyanabban a ruhában megyek. Vagyis van egy első körös szettem, meg egy második körös. Ahol kettőnél több kör van, ott bajban vagyok. Na és a minap mentem egy helyre második körre, de mással találkoztam, mint az első körben (az első körös elvileg szabin lett volna), és akkor gondoltam, jöhet újra az első kör. Na és aztán mégsem volt szabin az illető, szóval lebuktam, hogy ugyanabban vagyok. Bár így lehet, hogy könnyebben megjegyeznek :)

Bizarrságból ismét nem volt amúgy hiány az interjún. Előzetes infó nélkül egy mini assessment centerben találtam magam, egyik feladattól a másikig rohanva. Az utolsó feladatom az volt, hogy rajzoljam le magam. Erős vágy támadt bennem, hogy valami obszcént rajzoljak, vagy legalább kinyújtott középső ujjal ábrázoljam magam, de aztán persze becsicskultam. Az egész elég kellemetlen élmény volt, de mint hamarosan kiderült, nem volt kölcsönös a megélés, mert úgy néz ki, ők szeretnének velem dolgozni. Még lesz némi egyeztetés, szóval bármi lehet, főleg hogy személyesen kell menni megint és már tényleg csak a szakadt farmerem van, de az viszont tök jól áll, szóval nem tudom. Hogy akkor most mi lesz. Na de persze várjuk ki a végét.