Ráléptünk a szobatisztaság pisivel és kakival kikövezett útjára. Vannak gyerekek, akik maguktól lesznek szobatiszták, egyszer csak rájönnek, hogy a bili/wc menő. Én ilyent a környezetemben csak kislányból láttam (de biztos vannak ilyen ügyes kisfiúk is). Na és akkor vannak azok a gyerekek, akik értik-de-leszarják, na azoknak kell egy kis löket. A mi gyerekünk is ide tartozik, és a bölcsis dolgozók konstans nyomásának engedve, egy héttel ezelőtt, egy szeles szombat reggel levettük róla a pelenkát. Persze voltak előzmények, időnként bilizett (főleg a bölcsiben, ahol ugyebár szófogadó), és gyakran olvastuk a "Pá pá pelus" című, motivációs célt szolgáló kiadványt.
Na és szombat reggel elköszöntünk a pelustól. Délre már 7 db átázott alsónadrágnál jártunk, annak ellenére, hogy 10 percenként ültettük bilire. Teljesen értelmetlennek tűnt az egész. De aztán csodák csodájára délutánra megértette a lényeget. Még kisállat kiállításon is voltunk, szárazon megúszva az eseményt. Azóta napi 0-3 "baleset" van, egyenesen arányosan azzal, hogy mennyire fáradt a gyermek. Szóval tök ügyes, büszkék vagyunk rá. Nyilván már 3 és fél éves (vagy 3 és negyed, attól függően, honnan számoljuk), de ez fiúknál nem irreális életkor a szobatisztaságra, és hát ő ugye semmit sem csinált korán, a születést leszámítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése