Mindjárt nyaralunk

 Nyaralás előtti várakozásos, sokat dolgozós állapotban vagyok. Régen volt ilyen, gyerek előtt, amikor még nagyon pörgős volt a meló is. Most már nem annyira kívánom a pörgést, általánosságban sem, meg nyaralás előtt sem. Azt hittem, nem lesz ez ilyen, ráadásul a melegtől mintha mindenki meghülyült volna, nyilván én is. 

Pont mához egy hétre lesz a kite kurzusom a tengerparton. Valszeg teljesen más problémáim lesznek, mint most :) heroikus küzdelemre számítok, de biztos klassz lesz, meg eleve bármi újat csinálni klassz, nem? Főleg ennyi idősen. 

A kisgyerek már nagyon nem bírja az ovit, illetve bírja, csak cserébe utána itthon Armageddon van, elképesztő dolgokat csinál, és teljesen eszköztelenek vagyunk, szóval ha a szünet hatására nem javul, segítséget fogunk kérni a gyerekpszichológustól. Én mostanáig nagyjából azt gondoltam, hogy okén megy az anyukaság, persze hullámzó, nehéz, fárasztó, blabla, de alapvetően OK, és mostanában ez az alapvetőség kérdőjeleződik meg bennem. Jó szar érzés. Persze olvasom, hogy ez is papírforma, de megélni akkor is szar. És még mindig sokszor mellé teszem magamban, hogy onnan indulunk, hogy örüljünk, hogy él, de igazából már nem is akarom ezt mellé tenni. 

Na de majd a tenger hullámai kimosnak bennünket. Remélem!

Kite vs. wing foil

 Ha van olyan olvasóm, aki kite-ozott és/vagy wing foilozott már életében, az ne tartsa magában a véleményét arról, hogy ha 1 db 2 órás session-t tervezek erre fordítani (idén), akkor melyiket válasszam. A wing foilra rá kellett gugliznom, tök érdekes: a kite és a szörf szerelemgyereke, egy deszkán (kezdőként SUP-on) állsz, és a kezedben fogsz egy vitorla-szerűséget, amit fúj a szél és ezzel haladsz, így röviden. Állítólag jóval könnyebb, mint a kite, aminek a jelentős része a széllel való ismerkedés (v.ö. sárkányeregetés). Érveim:

- kite mellett: régóta ki akarom próbálni; menő

- kite ellen: nehéz;az idő nagy részében a parton sétálgat az ember és próbálja irányítani a sárkányt

-foilboard mellett: némi sikerélmény esélyes, és azért ez is menőnek tűnik

- foilboard ellen: szerintem marha gyengék a karjaim, nem erre ácsingóztam pont, de azért tetszik. 

Mit tennétek a helyemben? Vagy mit tenne Madonna? 

Új óvónéni

 Ma azzal fogadott a helyettesítő óvónő, akit mindössze 2 hete ismerünk, hogy a fiunk meghívta őt magunkhoz, és ha majd jön, alhat a hálószobában anyával és anyuval. Nevetve mondta szerencsére. A konyhás csaj, akinek vittem egy cukkinit a kerti termésből, és hallotta a beszélgetést, hozzátette: na jó buli lesz, még jó, hogy van elég cukkini! Gyorsan hozzátette, hogy lesz mit enni. 

Borzasztó jófej volt mindenki, és jót nevettünk, az óvónéni mondta, hogy hát mielőtt átjön, azért kérdezzük már meg anyát és anyut, hogy mit szólnak. De milyen aranyos az én kisfiam, hogy tiszta szívvel és jó szándékkal áthívja az új nénit, akivel 2 nap alatt tök jóban lett. Állítólag ő egy csoda óvónéni, aki extrán szereti a gyámolítandó gyerekeket. Szerintem én is azokat szeretném jobban, közben pedig szeretném, hogy az én gyerekem ne a gyámolítandó kategóriába essen. Mindenesetre nőt szerezni azt már tud! 

Szülői ház

 Kedden a szülői házban aludtam. 20 éve aludtam ott utoljára, de a hajgumijaim a helyükön voltak.

Anyukám elkapott valami kis vírust, ami az ő állapotában elég kétes kimenetelű is lehet. Nagyon rosszul volt, és mivel apukám nem volt otthon, tesómmal felváltva felügyeltük. Nagyon nehéz ez, kb. a 3. olyan állapot az elmúlt 2 évből, amiből bármi lehet, és látom rajta, hogy fáradt és aggódik, illetve mondja is. 

Olyanokon dilemmáztam, hogy észreveszem-e időben, ha nem kap levegőt, meg ilyenek. 

Szerencsére az antibiotikum a 3. napon látványosan hatott, és most csak annyira van szarul, mint eddig volt. Illetve kapott oxigénpalackot a biztonság kedvéért. 

Másfél hete volt neki a beavatkozás, amiről előtte az egyik orvos azt mondta, "csak diagnosztika", a másik pedig, hogy ez már maga a kezelés, aztán kiderült, hogy még mindig csak nézegették, és azóta várjuk, hogy a nézegetés ki legyen értékelve. Csalódás, azt hittük, már jobb lesz. Nagy teher ez, és már igazán történhetne valami előrelépés. 

Hétvége

 Megnyitottuk a hétvégén a Balaton-szezont, mivel ugye 40 fokot ígértek, de ebből átlagban 15 eltűnt - azért így is jó volt, imádok hidegben strandolni és vízbe menni, mindent a gyerekért jeligével, ezek sosem fáznak, mint tudjuk. 

Amúgy elég terhelt időszak ez megint. Anyukám pénteken megkapta a "behívót" a kardiológiai beavatkozásra, amire 5 hónapja vártunk. Elég ramatyul van testileg és lelkileg is, szóval örülünk, hogy végre történik valami, de közben félelmetes is. Holnap lesz a beavatkozás, és még mindig nem tudjuk pontosan, mivel jár, és mi lesz utána (jobb lesz-e, vagy ha nem, akkor mitől lesz az). Másfél éve tart a kálvária, 53 kiló, láthatóan fogy az ereje, rossz ezt látni. Apukám is készen van, egyrészt a folyamatos pusztulat hangulat miatt, másrészt aggódik. Én próbáltam a hétvégén külön-külön "tartani" őket, mondani, hogy érthető a rossz állapotuk, hangulatuk, meg kicsit moderálni közöttük is, nyilván ez kb. lehetetlen, de nagyon rossz ezt látni. Hátha tényleg jobban lesz, már ránk férne. 

Vasárnap délután még beugrottunk az USA nagykövetségi családi Pride buliba, nagyon érdekes volt, celebek, politikusok, szivárványcsaládok, hagyományos családok, kaja-pia-tömeg. Állítólag tavaly nem voltak ilyen sokan, igaz, pl. mi sem voltunk ott tavaly. 

Nemalvás

 Mostanság olyan napjaink vannak, hogy a gyerek hajnali 3-kor kel és nem alszik vissza, vagy 4.40-kor kel és nem alszik vissza, vagy 4.15-kor kel és utána több részletben még 1 órát alszik. 

Ha hétvége van, akkor hiába kelt gyakorlatilag még éjjel, nem alszik délután. Ha ovi van, akkor ott szerencsére alszik. 

Nem tudom már szavakba önteni a nemalvás kínt, hogy tényleg baszki 5 éves lassan, és ebben élünk. Persze ezek csak rossz periódusok, de jó periódus nincs, vagyis a 6-kor kelés számít annak.

Szerintem én már sejt szinten károsodtam, kivan az idegrendszerem és hányingerem van. Az éjszakákba vetett bizalmamat kérem szépen, meg magát az alvást mint olyant. Minimum dupla öregedés ez így szerintem, és nem csak az ősz hajszálakra gondolok, azoknak már tökmindegy. És persze őt is sajnálom, sőt elsősorban őt (bár menjen csak panaszkodni a saját blogjára :D), mert egy kisgyereknek ez iszonyú kevés. Érzésem szerint fejlődési ugrások ezek, plusz hamar világosodik és ennek örülnek a kakasok is. 

Legalább van miért várni a telet.

Nyárelő

 Furán nem-indul ez a nyár. De azért persze majd lassan kierőltetjük, amit lehet. Nyilván nincs nyári idő, de emellett kellemetlenül sok a munka is (mondjuk a teherbírásom, vagy még inkább a munkakedvem nem annyira nő az évek során). 

És eddig eléggé fogalmatlanok voltunk azon a téren is, hogy egyáltalán mi a faszt fogunk csinálni a nyáron. Az ovi szünet szerencsére lefekteti az időbeni kereteket. A szabi kivételen túl jó lenne idén külföldön nyaralni, ez tavaly anyagi okok miatt nem jött össze. Na és hosszas keresgélés után végre rájöttünk, hogy mi az a célpont, ami elérhető fizikailag is és anyagilag is lehozható, és tetszene a gyereknek, meg nekünk is. Szerintem ma foglalunk is szállást, már megvan a shortlist. Horvátország, Nin lett a befutó, homokos partszakaszokkal, 7 órányira autóval. 

Ami még segít orientálódni időben, az az, hogy megvolt az ovis évzáró/ballagás, és 20 perces műsort adtak a gyerekek, ami inkább volt körjátékok sorozata, mint igazi előadás, és éppen ezért tökre élvezték a gyerekek, és annyira jó volt nézni őket. A mi fiunkról is kiderült, hogy lubickol ezekben, ami mondhatni új infó. 

Pl. van egy olyan körjáték, hogy páratlanul vannak, és egy gyerek áll a kör közepén, és hirtelen párt kell találni, és akinek nem jut, az áll be a kövi kör elejére stb. Na és amikor a mi kisfiunknak nem jutott pár, szinte szorongtam, hogy a kövi körben legyen párja, de egy rámenős kislány azonnal elkapta. Aztán mondták az óvónénik, hogy a próbákon kifigyelték, hogy a fiúcska direkt nem szerez párt, mert szeret a kör közepén lenni - és tényleg így is tűnt. Mennyire involválódunk szülőként, az is döbbenetes, gondolom, nekünk is kéne valami körjáték, amiben gyakoroljuk a gyerekről leválást - MAJD EGYSZER.