Nyaralás előtti várakozásos, sokat dolgozós állapotban vagyok. Régen volt ilyen, gyerek előtt, amikor még nagyon pörgős volt a meló is. Most már nem annyira kívánom a pörgést, általánosságban sem, meg nyaralás előtt sem. Azt hittem, nem lesz ez ilyen, ráadásul a melegtől mintha mindenki meghülyült volna, nyilván én is.
Pont mához egy hétre lesz a kite kurzusom a tengerparton. Valszeg teljesen más problémáim lesznek, mint most :) heroikus küzdelemre számítok, de biztos klassz lesz, meg eleve bármi újat csinálni klassz, nem? Főleg ennyi idősen.
A kisgyerek már nagyon nem bírja az ovit, illetve bírja, csak cserébe utána itthon Armageddon van, elképesztő dolgokat csinál, és teljesen eszköztelenek vagyunk, szóval ha a szünet hatására nem javul, segítséget fogunk kérni a gyerekpszichológustól. Én mostanáig nagyjából azt gondoltam, hogy okén megy az anyukaság, persze hullámzó, nehéz, fárasztó, blabla, de alapvetően OK, és mostanában ez az alapvetőség kérdőjeleződik meg bennem. Jó szar érzés. Persze olvasom, hogy ez is papírforma, de megélni akkor is szar. És még mindig sokszor mellé teszem magamban, hogy onnan indulunk, hogy örüljünk, hogy él, de igazából már nem is akarom ezt mellé tenni.
Na de majd a tenger hullámai kimosnak bennünket. Remélem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése