Pihi

 Kezdek ráérezni a pihenés, a magammal foglalkozás ízére. Kellett hozzá idő, de megérkezett. Tegnap délelőtt egy regényt olvastam, ami a gyászról, elengedésről, bűntudatról szól, és a pszichológusom azt írta: "erősen ajánlom Önnek", és persze eléggé kikészített, de mégis gyönyörű olvasmány. És sok gondolatot (meg könnyet) fakasztott.

Délután pedig Wim Hoffal ismerkedtem, a Jégemberrel, és az ő csodás módszerével, és úgy döntöttem, kipróbálom a légzőgyakorlatait. Napi 10 perc, most épp akad ennyim.

Ma délelőtt a függőágyban ringatóztam, újabb betűket falva.

Jó ez most nagyon, és örülök, hogy megléptem ezt, akkor is, ha már sanszos, hogy nem tart sokáig.

 A minap a gyerek próbált valamit átönteni egyik pohárból a másikba, de majdnem az egész mellé ment, erre így szólt: a faszomat!

Annyira nevettem, hogy még 3x elmondta. 

Sajnos nem kell feltennem a kérdést, hogy ezt vajon hol hallotta.

Gyöngyöm

 Voltunk ma a fiúcskával a Pedagógiai Szakszolgálatnál, hároméves kori felülvizsgálaton. Ez azért szükséges, mert a gyermek korai fejlesztésben részesül a koraszülöttsége miatt. A konduktor úgy gondolta, hogy már nem szükséges neki további fejlesztés, de a fejlődés neurológus ezen felhördült ("24 hétre született! Jár neki!") és úgy írta meg a papírt. Csak úgy füstölt.

Na és ma mentünk egy nénihez játszani, azaz felméretni a gyereket. 1 órán keresztül kapta a feladatokat egy tök idegentől, és igyekezett, próbálkozott, kommunikált, dumált, rakosgatott, néha odaszaladt hozzám egy puszira, aztán ment vissza, és annyira-de-annyira büszke vagyok rá, nagyon ügyes volt. 

Azt mondta a "néni", hogy gratulál az egész családnak, és fantasztikus, hogy honnan indult és hová jutott ez a gyerek, és élvezet volt vele játszani, és nagyon örül, hogy ilyet lát. 

Mivel apró dolgokban még támogatásra szorul (pl. nem igazán ment neki a gyöngyfűzés, meg ilyenek), abban maradtunk, hogy ebben a tanévben még kap fejlesztést, és akkor jövőre, mire oviba megy, már minden igazán pöpec lesz.  

Most egy ideig nem lesz semmilyen vizsgálat, hanem minden megy tovább a rendes kerékvágásban, amit nem is bánok, mert valahol azt is érzem, nem tesz jót, ha állandóan nagyítóval nézik, keresik, miben tér el a többi gyerektől, nem akarom, hogy bármilyen betegség tudata legyen. Hiszen semmi baja, csak kicsit később tanul meg gyöngyöt fűzni. 

F.O.G.

 Voltunk ma fül-orr-gégésznél, mert a gyerek január óta egyfolytában taknyos. Ezt úgy kell elképzelni, hogy tényleg sosem múlik el. Nem beteg, semmi baja, csak ömlik a takony, és ez megnehezít sokmindent, úgy mint bölcsibe járás, alvás, bölcsiben alvás stb.

Ez a mai a 3. fül-orr-gégész volt, akinél voltunk ezzel a problémával. Az első egymás után antibiotikumokat írt fel, a második mindössze 2 percet töltött a vizsgálattal (ebből 1 perc az ajándék lufi keresése volt), és azt mondta, szerinte allergia, és adott egy spray-t, ami mintha valamit érne, de inkább nem, na és akkor ma elmentünk a Drága doktornőhöz. Ez szó szerint értendő, 43 ezer a vizsgálat. Nem vicc, tényleg ennyi. Én még sosem hallottam ilyen drága első körös vizsgálatról, semmilyen szakorvos esetében.

Na de ennyiért egyből kapsz névre szóló plasztik kártyát, amire az is rá van írva, hogy EGÉSZSÉGCARD, nem viccelek, ez így. 

Ami viszont lényeges, hogy egyből vettek is vért allergia teszthez, és vérvétel közben nem hangzott el semmi olyan, mint az állami intézményekben, pl. hogy ha nem maradsz nyugton, még egyszer megszúrlak (true story, marhára működik egy kisgyereknél...), hanem tök megértőek voltak az ellenállás miatt, és hívtak erősítést, ami velünk kb. minden orvosi vizsgálatnál megtörténik, és mindig mondják, hogy úristen, mennyi erő van ebben a gyerekben, nem gondoltuk volna, és én miközben 2 kézzel fogom le, és a könnyeimet a pólójába törlöm titokban, azt is gondolom, hogy ez az kisfiam, ne hagyd magad, és büszke vagyok rá, hogy még a kisasztalt is lerúgta. 

Eredmény és annak kiértékelése másfél hét múlva, további 22 ezerért.

De! tox

 A digitális detox jellemzője, hogy nincs hová bepötyögni, hogy digitális detox. Csak utólag (mint most), vagy esetleg előre. De ahhoz elhatározás kell, hogy ezt valaki direkt csinálja, nekem meg az nem volt. Hanem csak simán megmurdált a telefonom péntek reggel, a Balatonon. Olyan szempontból várható volt, hogy ripityára volt már törve, és időnként voltak kihagyásai, de én optimista (hanyag?) voltam, a tragikus végkifejletig. 

Jajongva próbáltam végiggondolni az esetleges következnényeket, és az az egy dolog tűnt kissé aggasztónak, hogy a múlt héten 2 állásinterjúm is volt az Ígéretes Cégnél, méghozzá az utolsó, valamint az utolsó utáni kör (mégis szeretne megnézni a nemzetközi kolléga), és reális volt, hogy pénteken kapok visszajelzést. Kedvesemnek szerencsére több esze volt, mint nekem, mert nem csak jajongott, hanem átrakta a kártyát az ő készülékébe, és átirányította a hívásaimat a saját számára (utána visszacserélte a kártyát, hogy legyen értelme is a dolognak), és ezzel kihúzta a dolog méregfogát, mindössze 10 lefedetlen percünk volt, amikor már munkaidő volt, de még nem voltam átirányítva. Aztán nem hívtak, így ez a 10 perc a gyanú magvait ültette el bennem. Aztán elengedtem az egészet. Eleve, a fene se akar dolgozni.

Furcsa volt 2 nap telefon nélkül, de a legfurcsább, hogy különösen bosszantott, hogy mások miért nyomkodják állandóan a telefonjukat. Egyébként egész jó volt, híreket sem olvastam, és könyvet vittem a wc-re :D

És ami még örömteljes: van egy középkategóriás kávéfőzőnk, ami pár hete (hónapja?) nem működik, de teljesen átálltunk a kotyogósra, és gondoltam, ma lesz a napja, hogy elviszem szervizbe. Előtte bekapcsoltam, kinyitottam (gondoltam, kitakarítom kicsit), és a párom már mondta is, hogy jééé kinyíííílt, merthogy annyira be volt krepálva, hogy ki sem nyílt, de én erre nem emlékeztem már, na és innen már ki lehet találni, hogy működik a kávéfőző. 

Neki is kellett egy kis detox.

 Ma 3 éves a lurkó. Mivel ment bölcsibe, vittünk be tortát, és a kis társaival fog ünnepelni, ez már olyan nagyfiús dolog. Persze aztán velünk is, meg hétvégén lesz nagy családi összejövetel a Balatonon.

Azt is tervezzük, hogy a héten bemegyünk a körházba, ahol született. Egyrészt nehéz élmény lesz, mivel azóta nem voltunk ott, és ott történtek velünk a világ legrosszabb dolgai, másrészt minden egyes nap gondolunk azóta is az ott dolgozókra, szívünkben óriási hálával, és tudom, hogy nekik az a legnagyobb "fizetség",  hogy látják ezeket a kis törpéket sokkal nagyobb törpe formájában, és nekünk is jó élmény lesz. Felülírni az élményeket, asszem így mondaná a pszichológusom. Vicces, hogy 2 és fél év terápia után azért nem kell már járnom hozzá, mert tudni vélem, mit mondana. 

7 hetet laktam a Sotén, olyan körülmények között, amit nem gondolná az ember, hogy 1 napig is kibír (6 ágyas szoba, többnyire véres zuhanyzó, folyosón utolsó szoba lévén addigra már sokszor elfogyott a reggeli stb), mindeközben 2 folyosóval odébb, a koraszülött osztályon világosan érezhető, hogy a gyerekek a létező legjobb helyen, a legjobb kezekben vannak, és már megint a szélsőségek egyidejű jelenléte, de közben iszonyú vigasztaló, hogy így van, és nem fordítva. 

Chuck Norris 1 hete covidos, szóval mostantól csak Norris, nem Chuck Norris. Így ez a 3. hét nyomor zsinórban, amikor csak túlélünk, és várjuk, hogy teljen az idő. De legalább a gyerek ma már ment bölcsibe, így van esélyem kipihenni. 

Amúgy is nehéz hónap nekünk az augusztus, és ez már így is marad. 3 éve, augusztusban születtek meg a gyerekeim, 24 hét terhesség után, sürgősségi császárral, fejenként 600 grammos testsúllyal. Egy kislány és egy kisfiú. 20-30%-ot mondtak nekik túlélési esélyre (kisfiú 20%, kislámy 30%). Augusztusban vesztettük el a kislányunkat, aki 20 napig lehetett velünk. Vagyis az inkubátorban. 

Holnap lesz a születésnapjuk. Születésnapja. Még mindig nem tudom, hogy kellene ezeket mondani. A kisfiunk életét ünnepeljük, aki nagy lakli 3 éves lesz holnap, és aki attól unikornis, hogy egy átlagos 3 éves. 

1 évesen még csak kúszott, azt is felemás módon. Sok gyerek 1 évesen már jár. Persze ez is nézőpont kérdése, hiszen ő 1 évesen még csak korrigáltan 9 hónapos (se) volt (korrigált kor = az a kor, amit akkor töltene be, ha időre született volna), és 6 hónaposan "kell" kúszni, szóval ha így nézzük, 3 hónap lemaradás ki a faszt érdekel. 

2 évesen még csak mászott, amikor a többi gyerek már ugrál. De 2 évesen még csak korrigált 21 hónapos, és 18 hónaposan "kell" járni. 

És így tovább. Mostanra utolérte a többieket, fut, ugrál, versel, dalol, viccel, és próbál minket átverni, de azt is olyan giga cukin, hogy imádjuk. 

Az augusztust megéljük, ahogy tudjuk, egyszerre a mélységeket és magasságokat, ami nekem az örök kihívás ezentúl. Tanulom, hogy nem létezik fekete-fehér. Vagyis létezik, csak tök egyszerre, és ennek semmi köze a szürkéhez.