Chuck Norris 1 hete covidos, szóval mostantól csak Norris, nem Chuck Norris. Így ez a 3. hét nyomor zsinórban, amikor csak túlélünk, és várjuk, hogy teljen az idő. De legalább a gyerek ma már ment bölcsibe, így van esélyem kipihenni. 

Amúgy is nehéz hónap nekünk az augusztus, és ez már így is marad. 3 éve, augusztusban születtek meg a gyerekeim, 24 hét terhesség után, sürgősségi császárral, fejenként 600 grammos testsúllyal. Egy kislány és egy kisfiú. 20-30%-ot mondtak nekik túlélési esélyre (kisfiú 20%, kislámy 30%). Augusztusban vesztettük el a kislányunkat, aki 20 napig lehetett velünk. Vagyis az inkubátorban. 

Holnap lesz a születésnapjuk. Születésnapja. Még mindig nem tudom, hogy kellene ezeket mondani. A kisfiunk életét ünnepeljük, aki nagy lakli 3 éves lesz holnap, és aki attól unikornis, hogy egy átlagos 3 éves. 

1 évesen még csak kúszott, azt is felemás módon. Sok gyerek 1 évesen már jár. Persze ez is nézőpont kérdése, hiszen ő 1 évesen még csak korrigáltan 9 hónapos (se) volt (korrigált kor = az a kor, amit akkor töltene be, ha időre született volna), és 6 hónaposan "kell" kúszni, szóval ha így nézzük, 3 hónap lemaradás ki a faszt érdekel. 

2 évesen még csak mászott, amikor a többi gyerek már ugrál. De 2 évesen még csak korrigált 21 hónapos, és 18 hónaposan "kell" járni. 

És így tovább. Mostanra utolérte a többieket, fut, ugrál, versel, dalol, viccel, és próbál minket átverni, de azt is olyan giga cukin, hogy imádjuk. 

Az augusztust megéljük, ahogy tudjuk, egyszerre a mélységeket és magasságokat, ami nekem az örök kihívás ezentúl. Tanulom, hogy nem létezik fekete-fehér. Vagyis létezik, csak tök egyszerre, és ennek semmi köze a szürkéhez.