Ma 3 éves a lurkó. Mivel ment bölcsibe, vittünk be tortát, és a kis társaival fog ünnepelni, ez már olyan nagyfiús dolog. Persze aztán velünk is, meg hétvégén lesz nagy családi összejövetel a Balatonon.

Azt is tervezzük, hogy a héten bemegyünk a körházba, ahol született. Egyrészt nehéz élmény lesz, mivel azóta nem voltunk ott, és ott történtek velünk a világ legrosszabb dolgai, másrészt minden egyes nap gondolunk azóta is az ott dolgozókra, szívünkben óriási hálával, és tudom, hogy nekik az a legnagyobb "fizetség",  hogy látják ezeket a kis törpéket sokkal nagyobb törpe formájában, és nekünk is jó élmény lesz. Felülírni az élményeket, asszem így mondaná a pszichológusom. Vicces, hogy 2 és fél év terápia után azért nem kell már járnom hozzá, mert tudni vélem, mit mondana. 

7 hetet laktam a Sotén, olyan körülmények között, amit nem gondolná az ember, hogy 1 napig is kibír (6 ágyas szoba, többnyire véres zuhanyzó, folyosón utolsó szoba lévén addigra már sokszor elfogyott a reggeli stb), mindeközben 2 folyosóval odébb, a koraszülött osztályon világosan érezhető, hogy a gyerekek a létező legjobb helyen, a legjobb kezekben vannak, és már megint a szélsőségek egyidejű jelenléte, de közben iszonyú vigasztaló, hogy így van, és nem fordítva.