Voltunk ma a fiúcskával a Pedagógiai Szakszolgálatnál, hároméves kori felülvizsgálaton. Ez azért szükséges, mert a gyermek korai fejlesztésben részesül a koraszülöttsége miatt. A konduktor úgy gondolta, hogy már nem szükséges neki további fejlesztés, de a fejlődés neurológus ezen felhördült ("24 hétre született! Jár neki!") és úgy írta meg a papírt. Csak úgy füstölt.
Na és ma mentünk egy nénihez játszani, azaz felméretni a gyereket. 1 órán keresztül kapta a feladatokat egy tök idegentől, és igyekezett, próbálkozott, kommunikált, dumált, rakosgatott, néha odaszaladt hozzám egy puszira, aztán ment vissza, és annyira-de-annyira büszke vagyok rá, nagyon ügyes volt.
Azt mondta a "néni", hogy gratulál az egész családnak, és fantasztikus, hogy honnan indult és hová jutott ez a gyerek, és élvezet volt vele játszani, és nagyon örül, hogy ilyet lát.
Mivel apró dolgokban még támogatásra szorul (pl. nem igazán ment neki a gyöngyfűzés, meg ilyenek), abban maradtunk, hogy ebben a tanévben még kap fejlesztést, és akkor jövőre, mire oviba megy, már minden igazán pöpec lesz.
Most egy ideig nem lesz semmilyen vizsgálat, hanem minden megy tovább a rendes kerékvágásban, amit nem is bánok, mert valahol azt is érzem, nem tesz jót, ha állandóan nagyítóval nézik, keresik, miben tér el a többi gyerektől, nem akarom, hogy bármilyen betegség tudata legyen. Hiszen semmi baja, csak kicsit később tanul meg gyöngyöt fűzni.
Édes szívem! ❤
VálaszTörlésMici