Megint nyaraltunk

 Lent voltunk 9 napot a Balcsin, és iszonyú sok minden történt ez alatt, kb. ezer évnek tűnik. Voltunk például Kraak&Smaak koncerten a Jazzpikniken. Jól sejtettük, hogy késői lesz nekünk az a negyed 12-es kezdés, főleg hogy mikor odaértünk, szakadni kezdett az eső, és bár volt nálunk esőkabát - a.k.a. hártyakabát, ahogy apukám mondja, ráadásul én az övét vittem, ami kb. 30 éves lehet, és valami régi gyógyszer márka promóciós darabja márkanévvel ellátva - rommá áztunk, mert az esőkabát egyszerűen átázott, lehet, hogy áteresztő hártya? Na mindegy, csereruha is volt nálunk, de azért a koncert kezdetére eléggé megöregedtünk, plusz a fiatalok rendesen be voltak mindenezve, és én ettől is elszoktam teljesen, hogy 2 méteres 20 évesek furcsa méretű pupillákkal (amiket nem láttam persze a sötétben, csak képzeltem, mert előítéletes vagyok - mondom, hogy öreg vagyok) ugrálnak a lábamon, de hősiesen kivártuk a koncert kezdetét. És szerintem kurvára meg is érte. Én nem tudom, ezek hogy csinálják, de annyira egyben vannak! Az énekesek, a dobos, a dj, a gitáros, mindenki külön szuper, de annyira összhangban vannak, nagyon jó élmény volt. Az 5. percben éreztem, hogy ha végig így akarok ugrálni, akkor el fogok ájulni, szóval visszafogtam magam, és irigyeltem a bemindenezett fiatalokat, akiknek nem volt ilyen gondjuk. 

Amúgy a Paloznaki Jazzpiknik szerintem az egyik legjobban szervezett fesztivál (igaz, nem mintha olyan sok fesztiválon lettem volna). Sokan vannak, de minden reális időn belül elérhető, parkoló, mosdó, étel-ital, és ami a szervezettség csúcsa volt, hogy szépen kitáblázva terelték az autókat a főút felé, majd MINDEN sofőrt megszondáztattak. Nem volt kiút. Én mondjuk könnyen nevettem ezen spiccesen az anyósülésen így, hogy a kedvesem antialkoholista, meg valahol ez egy jó dolog, atom gáz ittasan vezetni, de gondolom, ezt sokan megszívták, akik úgy voltak vele, hogy "pár sörrel simán hazagurulok Alsóörsre". És velük is tudok egy kicsit empatizálni.

Mivel a szüleim velünk voltak az első napokban, a koncert másnapján elmentünk kertmoziba, ami 9-kor kezdődik, tehát ismét hátrahagytuk a gyermeket, mindenki megelégedésére. Elképesztően jó 2 kimenős este egymás után. Az Agymanók 2-t néztük, ami nekem nagyon tetszett, aki bírta az első részt, nézze meg a másodikat is!

Ezeken kívül volt még: veszprémi állatkert, gyerek hányás-fosás, gyerek 5. szülinap, gyermek szülei hányás-fosás, ebben a sorrendben. Ma jöttünk haza, nagyjából jól vagyunk már, és ezzel vége a 3 hetes szabimnak, és bár kicsit követtem az emaileket, azért nem annyira nagyon, és NINCS KEDVEM dolgozni, na. 

Nyaraltunk

 Hazaértünk Horvátországból, és közepesen volt jó, vagyis inkább voltak szuper klassz és szuper fos (szó szerint) dolgok, ezek adják ki a közepes átlagot. Gyönyörű helyen voltunk, az apartmantól 50 méterre a tenger, homokos, "beszaladós" ahogy gyerekkoromban hívtam az ilyet, és hatalmas öröm volt látni, ahogy a gyerek önfeledten és szakszerűen élvezi. 

Kipróbáltam a kite-ot, és hát tényleg nem könnyű, a 3 órás session arra volt jó, hogy a parton állva kábéra megtanultam, hogyan kell irányítani magát az ernyőt. Meg lett az egészről némi fogalmam. Melós dolog ez, és szívesen folytatnám a tanulmányokat, de mind az időt, mind a pénzt sajnáltam rá, valamint attól, hogy 3 órán át, déltől háromig, 38 fokban a napba néztem, sikerült összeszedni egy közepes napszúrást, ami a gyomromra ment, és ezzel visszajutottunk a posztom első mondatának zárójel körüli részéhez. 4 napig nem mertem túl messzire menni, pedig volt tervezve és le volt előlegezve egy hajókirándulás is, amire nem mentünk el. Ez így nem az igazi, de az anyukaság gyönyöre, hogy bármilyen szarul is van az ember, erőt tud meríteni abból a gondolatból, hogy "inkább én legyek beteg, mint a gyerek". 

Ami még rányomta a bélyegét az egészre, hogy az apartmanban iszonyú büdös csatornaszag volt (már a gyomorbántalmaim előtt természetesen). Az ára és a képek alapján sejtettük, hogy nem lesz részünk fényűzésben (különösen a kiváló lokációval együtt), de a szag nem volt a képeken.

Amúgy én 3 hét szabin vagyok, eddig összesen ha 2 órát töltöttem munkával, egész élhető. Holnap megyünk a Balcsira, és azon belül a jazz piknikre a Kedvenc Együttesem (Kraak&Smaak) koncertjére. Szüleim lesznek a koncert alatt a bébicsőszök, ami az utolsó pillanatig kérdéses volt, mert 2 hete apukámnak IS lett egy trombózisa, és a héten kórházban volt kivizsgáláson, de ma kiengedik. Az ezzel kapcsolatos nyomasztásról most nem számolok be.  

És ami szórakoztat: a gyerek olyan szinten csúszott rá a rajzolásra, mindent IS lerajzol, amit lát, pl. most megy az olimpia a TV-ben, és mindenről készül a rajz. Tornász a gyűrűn, tornász leugrik, kosárlabda, kézilabda, gól, kiömlött a kávé (ez offline történt), minden papírra kerül.

A nyaraláson 250 db rajzot készített, megörökítve kb. mindent, beszéltük is, hogy tök felesleges mostantól fotózni. Továbbra sem az esztétikum a célja, viszont iszonyú gyorsan és lényegre törően ábrázol mindent. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Addig is papírgyárat bérelnék olcsón.

Mindjárt nyaralunk

 Nyaralás előtti várakozásos, sokat dolgozós állapotban vagyok. Régen volt ilyen, gyerek előtt, amikor még nagyon pörgős volt a meló is. Most már nem annyira kívánom a pörgést, általánosságban sem, meg nyaralás előtt sem. Azt hittem, nem lesz ez ilyen, ráadásul a melegtől mintha mindenki meghülyült volna, nyilván én is. 

Pont mához egy hétre lesz a kite kurzusom a tengerparton. Valszeg teljesen más problémáim lesznek, mint most :) heroikus küzdelemre számítok, de biztos klassz lesz, meg eleve bármi újat csinálni klassz, nem? Főleg ennyi idősen. 

A kisgyerek már nagyon nem bírja az ovit, illetve bírja, csak cserébe utána itthon Armageddon van, elképesztő dolgokat csinál, és teljesen eszköztelenek vagyunk, szóval ha a szünet hatására nem javul, segítséget fogunk kérni a gyerekpszichológustól. Én mostanáig nagyjából azt gondoltam, hogy okén megy az anyukaság, persze hullámzó, nehéz, fárasztó, blabla, de alapvetően OK, és mostanában ez az alapvetőség kérdőjeleződik meg bennem. Jó szar érzés. Persze olvasom, hogy ez is papírforma, de megélni akkor is szar. És még mindig sokszor mellé teszem magamban, hogy onnan indulunk, hogy örüljünk, hogy él, de igazából már nem is akarom ezt mellé tenni. 

Na de majd a tenger hullámai kimosnak bennünket. Remélem!

Kite vs. wing foil

 Ha van olyan olvasóm, aki kite-ozott és/vagy wing foilozott már életében, az ne tartsa magában a véleményét arról, hogy ha 1 db 2 órás session-t tervezek erre fordítani (idén), akkor melyiket válasszam. A wing foilra rá kellett gugliznom, tök érdekes: a kite és a szörf szerelemgyereke, egy deszkán (kezdőként SUP-on) állsz, és a kezedben fogsz egy vitorla-szerűséget, amit fúj a szél és ezzel haladsz, így röviden. Állítólag jóval könnyebb, mint a kite, aminek a jelentős része a széllel való ismerkedés (v.ö. sárkányeregetés). Érveim:

- kite mellett: régóta ki akarom próbálni; menő

- kite ellen: nehéz;az idő nagy részében a parton sétálgat az ember és próbálja irányítani a sárkányt

-foilboard mellett: némi sikerélmény esélyes, és azért ez is menőnek tűnik

- foilboard ellen: szerintem marha gyengék a karjaim, nem erre ácsingóztam pont, de azért tetszik. 

Mit tennétek a helyemben? Vagy mit tenne Madonna? 

Új óvónéni

 Ma azzal fogadott a helyettesítő óvónő, akit mindössze 2 hete ismerünk, hogy a fiunk meghívta őt magunkhoz, és ha majd jön, alhat a hálószobában anyával és anyuval. Nevetve mondta szerencsére. A konyhás csaj, akinek vittem egy cukkinit a kerti termésből, és hallotta a beszélgetést, hozzátette: na jó buli lesz, még jó, hogy van elég cukkini! Gyorsan hozzátette, hogy lesz mit enni. 

Borzasztó jófej volt mindenki, és jót nevettünk, az óvónéni mondta, hogy hát mielőtt átjön, azért kérdezzük már meg anyát és anyut, hogy mit szólnak. De milyen aranyos az én kisfiam, hogy tiszta szívvel és jó szándékkal áthívja az új nénit, akivel 2 nap alatt tök jóban lett. Állítólag ő egy csoda óvónéni, aki extrán szereti a gyámolítandó gyerekeket. Szerintem én is azokat szeretném jobban, közben pedig szeretném, hogy az én gyerekem ne a gyámolítandó kategóriába essen. Mindenesetre nőt szerezni azt már tud! 

Szülői ház

 Kedden a szülői házban aludtam. 20 éve aludtam ott utoljára, de a hajgumijaim a helyükön voltak.

Anyukám elkapott valami kis vírust, ami az ő állapotában elég kétes kimenetelű is lehet. Nagyon rosszul volt, és mivel apukám nem volt otthon, tesómmal felváltva felügyeltük. Nagyon nehéz ez, kb. a 3. olyan állapot az elmúlt 2 évből, amiből bármi lehet, és látom rajta, hogy fáradt és aggódik, illetve mondja is. 

Olyanokon dilemmáztam, hogy észreveszem-e időben, ha nem kap levegőt, meg ilyenek. 

Szerencsére az antibiotikum a 3. napon látványosan hatott, és most csak annyira van szarul, mint eddig volt. Illetve kapott oxigénpalackot a biztonság kedvéért. 

Másfél hete volt neki a beavatkozás, amiről előtte az egyik orvos azt mondta, "csak diagnosztika", a másik pedig, hogy ez már maga a kezelés, aztán kiderült, hogy még mindig csak nézegették, és azóta várjuk, hogy a nézegetés ki legyen értékelve. Csalódás, azt hittük, már jobb lesz. Nagy teher ez, és már igazán történhetne valami előrelépés. 

Hétvége

 Megnyitottuk a hétvégén a Balaton-szezont, mivel ugye 40 fokot ígértek, de ebből átlagban 15 eltűnt - azért így is jó volt, imádok hidegben strandolni és vízbe menni, mindent a gyerekért jeligével, ezek sosem fáznak, mint tudjuk. 

Amúgy elég terhelt időszak ez megint. Anyukám pénteken megkapta a "behívót" a kardiológiai beavatkozásra, amire 5 hónapja vártunk. Elég ramatyul van testileg és lelkileg is, szóval örülünk, hogy végre történik valami, de közben félelmetes is. Holnap lesz a beavatkozás, és még mindig nem tudjuk pontosan, mivel jár, és mi lesz utána (jobb lesz-e, vagy ha nem, akkor mitől lesz az). Másfél éve tart a kálvária, 53 kiló, láthatóan fogy az ereje, rossz ezt látni. Apukám is készen van, egyrészt a folyamatos pusztulat hangulat miatt, másrészt aggódik. Én próbáltam a hétvégén külön-külön "tartani" őket, mondani, hogy érthető a rossz állapotuk, hangulatuk, meg kicsit moderálni közöttük is, nyilván ez kb. lehetetlen, de nagyon rossz ezt látni. Hátha tényleg jobban lesz, már ránk férne. 

Vasárnap délután még beugrottunk az USA nagykövetségi családi Pride buliba, nagyon érdekes volt, celebek, politikusok, szivárványcsaládok, hagyományos családok, kaja-pia-tömeg. Állítólag tavaly nem voltak ilyen sokan, igaz, pl. mi sem voltunk ott tavaly.