Balán vagyunk

 Lassan eltelik a balatoni munkahét. Érdekes szókapcsolat, amit maximálisan a Covidnak köszönhetünk. 

Kihívás az van, sokan vagyunk kis helyen, 3 nap rossz idővel a hátunk mögött, abból én 1 napot az irodában voltam, hazafelé balesettel és váratlan torlódással az M7-en (keresztbe állt egy fekete kombi BMW, amiben az az érdekes, hogy kb. 10 perccel hamarabb tolt le engem iszonyú agresszíven egy fekete kombi BMW, érdekes lenne tudni, ugyanaz volt-e), de az csodás, hogy a gyerek milyen jól érzi magát, önfeledt, barátkozós (érdekes módon egyelőre felnőttekkel), és nemhogy alszik délután, de azt mondja: a Mamával akarok aludni, és így is tesz. Eleve durva, hogy kimondja, hogy akarok aludni, meg hogy tök gördülékenyen bemennek ebéd után, és elalszik - igaz, kell neki vagy egy óra, mire elalszik, de tőle ez óriási ugrás.

Szívmelengető, hogy 2 legbelső barátnőmmel találkoztunk tegnap, az egyik Badacsonyban lakik, a másik ugyanígy home offiszol a szüleinél a gyerekével, és voltunk procculni egy "kaáli-cool" helyen, amúgy tényleg szép és jó helyek vannak erre, csak valahogy odatalál egyszerre egész Buda színe-java, ami elég tömény tud lenni, de azért elfértünk.

Holnap irány haza, amit nem bánok, mert nagyon telítődtem, nincs csend, nincs tér, nincs egyedüllét, sok az alkalmazkodás, és én ehhez introvertált/hiperérzékeny/nyafka? vagyok, és hétfőtől szabin leszek, aminek csak az örül igazán, aki dolgozik, szóval én joggal örülök. 

Balán leszünk

 Mindig is ki akartam próbálni, hogy huzamosabb ideig a Balatonon lakom. Na ez most még nem fog megvalósulni, de a jövő hét annyiban közelít majd ehhez, hogy egy hétig onnét fogunk dolgozni. Félek, hogy inkább ebből "dolgozni" lesz, meglátjuk. Szüleim is lent lesznek, ők lesznek a gyerekfelelősök, és egyik nap fel is megyek majd az irodába (alig több idő, mint egy átlagos őszi-téli reggelen itthonról elérni az irodába). 

Igazából tökre várom, úgy tervezem, minden nap 4.15-kor lecsapom a gépet, és megyek a Balatonba, szóval félig nyaralás lesz. És szerintem a fiúcskának is ideális közeg, mert valamennyire ismerős (nem az lesz, mint tavaly, a repülős-tengerpartos nyaraláson, ahol napokig nem talált magára), viszont vízpart, nagyszülők, madárles, hasonló korú szomszéd kislány stb., szerintem pöpec lesz.

Családilag azért izgi, kis helyen sokan, és hát nem véletlenül nem lakunk együtt a szüleimmel, szóval komoly alkalmazkodás is lesz, ez okoz bennem némi stresszt, de megpróbáljuk. 

Meg valahogy az, hogy bölcsi szünet van, bennem is ilyen szünidő-érzetet okoz. 

Joss Stone

Holnap megyünk Joss Stone koncertre.

Ez ilyen kis egyszerű mondat, tök természetes, az emberek járnak koncertekre és kész. Na de a koncert Veszprémben lesz, este 9-kor kezdődik, és nekünk van egy kiskorúnk, aki eddig életében 1x aludt nélkülünk, nem itthon. És nem sokkal többször csináltunk kettesben esti programot az elmúlt 4 évben, mindig sietve haza, hogy anyukámék mehessenek a dolgukra. 

Na de majd most :) a program komplikált, mert holnap lemegyünk a Balatonra, ahol lent lesznek a szüleim, és így egy fektetés lesz csak a dolguk, mi pedig huss, átmegyünk Veszprémbe, és a koncert után vissza a Balatonra. Titkon abban reménykedem, hogy másnap reggel is ellesznek nélkülünk egy pár órát a kertben. 

Ránk fér. 

Nyári

 Mostanáig tartotta távol tőlem a tudatalattim a nyári emlékbetöréseket. Július 3., egész jó tavalyhoz képest. Persze már egy ideje éreztem, hogy kúszik ez felém. És talán minden évben egy kicsit rövidül és sekélyedik a fájdalmas időszak. 4 éve ilyenkor pont "jól" voltam, a kezdeti terhességi rosszullétek elmúltak, a légszomj még előttem állt, és kb. ilyenkor volt a Pride-os impróelőadás is. Aztán szép lassan elfogyott a levegőm, aggódva feküdtem, beszélgettem a gyerekekkel, és csak az orvoshoz tudtam felvenni a menő (na jó, aldis) kertészgatyát, bár oda is a kocsi hátsó ülésén fekve jutottam el, mivel ha függőlegesbe kerültem, közeledett az ájulás. Ma azon méláztam ismét, hogy kizárt, hogy ez orvosilag "oké" állapot lett volna, és kizárt, hogy ne legyen összefüggésben a koraszüléssel. Nagyon fájdalmas gondolatok ezek, és már rengetegszer átmentem rajtuk, terápiában és anélkül, de ilyenkor nyáron megint rám ugrik az egész. Mi lett volna, ha kapok keringésjavítót, ha 1 héttel tovább lehet húzni a szülést stb... akkor most 2 gyerekünk lenne, talán. Persze tudom, lehetne egy sem, vagy lehetne egy rossz állapotú, vagy 2 rossz állapotú gyerek, szóval van miért hálásnak lenni.

Pénteken megvolt a bölcsis ballagás, és műsort adtak a gyerekek, amivel én úgy voltam, hogy jaj szegények, minek produkáltatják őket, de aztán teljesen jól sült el. A kisfiam a hátsó sorban állt, és a koreográfia kb harmadát csinálta, de közben vigyorgott és integetett, és látszott, hogy élvezi az egész felhajtást. Persze sírtunk-ríttunk ahogy kell. Aztán még augusztus végéig bölcsibe fog járni (4 hét szünettel), és indul az ovi. Olyan-de-olyan nagyfiú már.

 Voltunk a hétvégén Balatonon, megnyitva a szezont, és annyira jól esett, még előszezoni hangulat, ragyogó meleg, a nyaraló telis-tele pókhálóval, a gyerek pedig fennhangon, már-már ordítva énekelte, hogy tavaszi szél vizet áraszt. Nem mondom, hogy nem hamis, inkább karistolja a dobhártyát, és így, hogy sokkal nyitottabb lett a kölyök, nyilvános helyeken sem hagyta abba a produkciót. Sokat énekeltem neki ezt a dalt az inkubátor mellett állva, lehet, hogy most visszakapom a kölcsönt. Azért sok mosolyt is csalt az emberek arcára. 

Remélem, sok hasonló egyszerű öröm lesz az idei nyáron, mondjuk jó lenne bebaszva pogózni is (na jó ezt pont nem), valahogy fellobban az életkedv ebben a tökéletes időben. 

Itt

 Na hát ezer és egy éve nem jártam itt. Több mint egy hónapja dolgozom (jézusom, igazából már másfél), és mondhatni elkapott a gépszíj. Egészen máig húztam az újmunkahely-betegséget - legalábbis családi meggyőződésünk, hogy az új munkahely a hirtelen stressz miatt az első hetekben betegséggel jár, és nekem már múlt héten indult, de aztán egy másik problémára szedett antibiotikum kiütötte ezt is, de most vissza mászott az ereszcsatornán, és köhögésre, torokfájásra kényszerít.

Érdekes ez az új élet, elég nagy kihívás összehangolni a dolgokat, fizikailag, lelkileg és érzelmileg is. Nagyjából beállt az a rend, hogy heti 2 napot vagyok az irodában, ami 2 nagyon hosszú napot jelent, mivel 8 óra + ebédidő + 1 óra oda, 1 óra vissza, és akkor még az egyik ezek közül az imprós napom (legalább közel van az impróhoz), de arra mostanában végképp nem volt erőm, plusz mindig volt valami extra történés, és most már nyári szünetelünk.

A 2 hosszú napért cserébe van 3 rövid, vagy inkább normál hosszúságú, de ahhoz, hogy időben elhozzam a gyereket, 8-kor már a gép előtt kell ülnöm, úgy, hogy elvittem előtte a bölcsibe, és hiába vagyunk korán kelők (mármint én nem ugye, csak az nem érdekli a kisfiamat), marhára kell igyekezni, hogy ez kijöjjön.

Ennyit a technikai részről. Emellett, vagy ezzel együtt nézve, szuper nyugis légkörű hely ez, jófej emberekkel. Elég sok a béna dolog is, és minél jobban belelátok, annál több a bénaság. De összességében azt gondolom, ennél jobbat nem lehet kihozni ebből, ha az ember nem szabadúszóként végezhető szakmát művel, és nem 4 órás adatrögzítői munkaköre van, hanem olyan, ami 8 órás, és számít a szakmai tapasztalat, mind feladatok, mind juttatások tekintetében. Észrevettétek, milyen hosszú, szabatos mondataim vannak? Na, így ír a főnököm, és kezd rám ragadni. Nem a főnököm mármint, hanem ahogy ír.

Mindezek mellett, a gyermeknek borzasztóan kinyílt a csipája. Vegyes érzéseink vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt szuper, hogy vagány és életrevaló, hiszen 1 éve még örültünk, ha 1 méternél messzebb ment tőlünk önszántából. Mondjuk most üvöltve futunk utána az utcán, szóval ez egyben árnyoldal is. Pl. izomból futott a Lupa-tóba, ruhástul, nyilván úszni sem tud, én üvöltöttem, hogy állj meg, ő nevetve kiabált, hogy nem, és gyorsított, erre én életem sprintjét lenyomva megfogtam a víztől fél méterre, kérdéses, megállt volna-e, de szerintem nem. A mellettem álló felnőttek jót nevettek mindenesetre.

Ahogy okosodik, egyre szemtelenebb, és egyre profibban használja fel ellenünk a begyűjtött információkat. Igazából nagyon okos, vicces és huncut mostanában, csak kicsit kezelhetetlen is. Na de ez is egy korszak, lesz ez durvább is, gondolom. 

Beiratkozás

 Voltam ovis beiratkozáson. A jelentkezési lap olyan, hogy nem igazán tudom megfelelően kitölteni, mert be kell írni anyát, apát (gondviselőt), és ha nincs apa, akkor egyedülálló vagyok, de azt sem akartuk beikszelni. Úgyhogy beírtuk gondviselőnek a gyerek másik anyukáját. És persze ezekben a helyzetekben még mindig izgulok, hogy mit szólnak, és próbálok atom jófej lenni, kompenzálandó. (A mit is?)

Na és ismét, már megint teljesen oké volt minden. Átvette a nő papírt, elolvasta, megértette, nem kérdezett semmit, majd kicsit vakarta a fejét, és elnézést kért, hogy akkor ezt most ki kell találja, hogyan írja be, mert nincs ebben rutinja, hogy mit kell csinálni, ha 2 anyuka van. Aztán kitalálta, megkérdezte, hogy nekem megfelel-e úgy, mondtam persze, aztán még kicsit csevegtünk, és a gyerek be is volt iratkozva.