Nyári

 Mostanáig tartotta távol tőlem a tudatalattim a nyári emlékbetöréseket. Július 3., egész jó tavalyhoz képest. Persze már egy ideje éreztem, hogy kúszik ez felém. És talán minden évben egy kicsit rövidül és sekélyedik a fájdalmas időszak. 4 éve ilyenkor pont "jól" voltam, a kezdeti terhességi rosszullétek elmúltak, a légszomj még előttem állt, és kb. ilyenkor volt a Pride-os impróelőadás is. Aztán szép lassan elfogyott a levegőm, aggódva feküdtem, beszélgettem a gyerekekkel, és csak az orvoshoz tudtam felvenni a menő (na jó, aldis) kertészgatyát, bár oda is a kocsi hátsó ülésén fekve jutottam el, mivel ha függőlegesbe kerültem, közeledett az ájulás. Ma azon méláztam ismét, hogy kizárt, hogy ez orvosilag "oké" állapot lett volna, és kizárt, hogy ne legyen összefüggésben a koraszüléssel. Nagyon fájdalmas gondolatok ezek, és már rengetegszer átmentem rajtuk, terápiában és anélkül, de ilyenkor nyáron megint rám ugrik az egész. Mi lett volna, ha kapok keringésjavítót, ha 1 héttel tovább lehet húzni a szülést stb... akkor most 2 gyerekünk lenne, talán. Persze tudom, lehetne egy sem, vagy lehetne egy rossz állapotú, vagy 2 rossz állapotú gyerek, szóval van miért hálásnak lenni.

Pénteken megvolt a bölcsis ballagás, és műsort adtak a gyerekek, amivel én úgy voltam, hogy jaj szegények, minek produkáltatják őket, de aztán teljesen jól sült el. A kisfiam a hátsó sorban állt, és a koreográfia kb harmadát csinálta, de közben vigyorgott és integetett, és látszott, hogy élvezi az egész felhajtást. Persze sírtunk-ríttunk ahogy kell. Aztán még augusztus végéig bölcsibe fog járni (4 hét szünettel), és indul az ovi. Olyan-de-olyan nagyfiú már.