Hét

 Hosszú ez a hét, gondolom, mert a hétvége is eseménydús volt, és egybe is folyik az egész. 

A hosszú hétvégén voltunk Ausztriában, Bad Blumau-ban, a Hundertwasser-tervezte fürdővárosban, vagy nem is tudom, minek nevezzem, fantasztikus az egész. A legjobb kívülről, bebarangolni a hobbit-lak szerű házak közé, szerintem nekem végig tátva volt a szám, nagyon extra az egész. A fürdő belül is klassz, de nem akkora durranás, mint kívülről. Nagyon élveztük, a kisfiú is, boldogan medencézett, megtanult a mély vízben kihasalva kimászni a medencéből, és bátran beugrott, persze elkaptam, de tavaly még nagyon óvatos duhaj volt ezekben a dolgokban, jó látni, hogy mindent megtanul.

Az oviban is nagy előrelépések vannak, felszabadult, hangos, és már kapcsolódgat a pajtásokkal, bár szerintem még mindig outsider, de ebben is van fejlődés. A múltkor állítólag ő irányította a körtáncot, a korábban nemszeretem óvónéni ölébe beült, és hangosan kiabálta a többieknek, hogy most jobbra, most balra. Tényleg percek alatt tud minden változni.

Az is volt, hogy hívott a Cég Aki Már Egyszer Kikukázott, miután úgy eltűntek 3 hétre, mint az aranyóra, hogy valakit kiválasztottak és végigvittek a folyamaton, de végül nem sikerült vele megegyezni, és még érdekel-e a pozi. Kicsit rossz szájízzel igent mondtam, elvégre menjünk el a végéig, ha már ennyi energiát belefeccöltem, úgyhogy most ismét időpontot várok tőlük az utolsó, globál kollégával folytatandó körre. Túl sok hitem nincs már az egészben és kicsit le is szarom, aztán meglátjuk, bármi lehet ebből. A mostani helyemen úgyis gyülekeznek a viharfelhők, erről nem annyira akarok írni, mert mindig félek, mi van, ha véletlen magára ismer, akiről írok - pl. a Cég Aki Már Egyszer Kikukázott, mondjuk csaknem.