Parti

 Kisfiunk megkapta élete első zsúr meghívóját. Az ovis zsákjába volt téve, rajta a neve, a jele, és a leendő szülinapos kislány neve és jele, szépen kitöltve az unikornisos képeslap, hogy kit, hová, miért hív. Annyira menő, és megható is, ez egyértelműen a saját szociális "sikere", főleg, hogy ez az a kislány, akiről csomót beszél, és távolról rajongja, plusz azt mondja rá időnként, hogy a testvére. Múltkor festett neki itthon egyet, meg mesélte, hogy volt valami összepacsizás, szóval alakítja a kis kapcsolatait. Pár hete még tudni véltem, hogy ő lesz a csoport fura gyereke, aki nem barátkozik senkivel. Amúgy még mindig nem barátkozik igazán, de tökre nyit, és íme, zsúrba megyünk, olyan megható! Ahogy az egyik barátnőmmel írtuk: az ember tiszta szívből, egész nap örül, ha a gyerekével valami jó történik, mint mondjuk mikor 16 évesen randira hívta a kiszemeltje, csak még annyival jobb, hogy randizni sem kell :D 

Még az is van - ahogy egy másik barátnőm mondja - , hogy lebaszódtam a körhintáról ismét, azaz lebetegedtem. A szokásos influenzás szédülős fos, csak én ilyenkor tényleg harmat gyenge vagyok és kb. használhatatlan. Valószínűleg segítene, ha időben felismerném az életemben azokat a ritka napokat, amikor nem fáj a derekam és beteg sem vagyok, és ezeken a napokon gondolkodás nélkül sportolnék valamit - ez segítene a másik 2 dolgon is.