Nyugalmas napok a szerdák. A kedd mindig hosszú, mert irodai nap, aztán este 9-ig impró van (ami egyébként megint, jó ideje annyira kellemes és kísérleti és érdekes, nagyon szeretem), és ideális esetben már alszik a gyerek, mire hazaérek. Szerdán pedig home office, melegítőben, reggel kényelmesen átgurulunk az oviba, aztán itthonról teszem a dolgom, munka, mosás, illetve most épp bevallom, hogy olvastam is, mert kaptam kölcsön egy könyvet, aminek az a címe, hogy Szakadékból a fényre, és egy siketnéma-vak lányról szól, aki egy tanító segítségével megtanul kommunikálni, és végül bejárja a világot és segít, pénzt gyűjt, előad, könyveket ír, szóval gondoltam, belelapozok, és nem igazán tudom letenni, de ez belefér most egy kicsit.
Délután elgurulok a fiúcskáért, ráérősen hazajövünk, én rolleren, ő futóbiciklin, bár hazafelé inkább szaladni szeret, szóval én rollerrel sietek utána, és közben hozom a futóbiciklit is, de minden virágnál megállunk, imádom ezt a nyugalmas bóklászást.
Amióta van fogalma a hét napjairól, különös örömmel tölti el az ovimentes péntek gondolata, most is tudja, hogy már csak a csütörtök, amikor menni kell, és aztán megyünk "Ausztrájba", ahogy ő mondja, és már van listája róla, hogy milyen dalokat akar majd ott énekelni, meg majd látjuk a színes házakat. Imádom, ahogy rakja össze a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése