Voltunk kontrollon a gyerek lábával, de mivel nem javult a sántítás, nem volt okunk semmi jóra számítani. Bizonyosság továbbra sincs, 2 gyanú van: Köhler vagy Perthes betegség. A Köhlernek kell drukkolni, mert az másfél év alatt gyógyul, és szinte mindig teljesen. A Perthes 3-5 év, és nem tudni, mennyire gyógyul meg, és mitől függ a gyógyulás. Az előbbi esetében lúdtalpbetét kell és "lehetőleg ne ugráljon", az utóbbi esetében többféle iskola van, az egyik szerint nem kell drasztikusan beavatkozni, mert nem bizonyított, hogy eredményes a beavatkozás, a másik szerint járógép kell, azaz évekig ne lépjen rá a gyerek a problémás lábra. Értitek, 4-től 8 éves koráig ne lépjen rá, mert az HÁTHA segít. (Máris beiratkoztam a lazább iskolába.)

2 hét múlva újabb kontroll, addig lúdtalpbetét kell még itthonra is. A betétek már készen vannak, most szerezni kell olyan cipő(ke)t, amikbe beleférnek, tehát az összes mostani cipője és szandálja kicsinek minősül, ugye kell valami téli cipő, meg ovis szandálból új, meg itthonra benti szandál, egyelőre. 2 szett lúdtalpbetétet vásároltunk, hogy ne kelljen napi x alkalommal átrakni. A tb 1 szettet támogat, a támogatott ár 4000 Ft, a plusz szett 16 ezer volt, és nyilván hamar kinövi. De ezt mind le is szarom, csak legyen jól.

Ma megyek az oviba átbeszélni az óvónénivel, hogy mehet-e így oviba, hogy nem nagyon ugrálhat, vállalják-e, hogy figyelik. Ha nem, akkor újabb 2 hét itthon, mert elvileg ezt a 2 hetet kéne szigorúbban betartani. De bármely szóban forgó betegség azzal jár, hogy évekig nincs ugrálás, oviba pedig kell járni, szóval nem tudom, hogy lesz ez. 

Szomorúak és kétségbeesettek vagyunk, és nagyon aggódunk. Át kell megint állítani a gondolkodásunkat, pl. kinéztem már pár helyet, ahol van úszás, úszni elvileg lehet ezekkel a szarokkal, és kell neki valami mozgás mindenképp. Azon viccelődtünk, hogy milyen jópofa lesz, amikor majd amikor 15 év múlva átveszi az úszás olimpiai aranyérmet, és megkérdezi a riporter, hogy miért kezdett anno úszni.