Nehezek mostanában az óvodai reggelek. Nem volt ez jellemző, már a bölcsiben is gond nélkül, örömmel ment be a csoportszobába, maximum hosszabb szünet, betegség után volt egy kis "visszaszokás".

Na és most az lett, hogy fél az egyik anyukától a fiam. Már itthon vonakodik, időt húz, aztán görbül a száj, cseppen a krokodilkönny, és mondja, hogy fél Lacika anyukájától. 

Van ugyanis egy anya-fia páros, ahol valami óriási gond lehet. Nem tudjuk, pontosan mi, és esküszöm nem is érdekelne, semmi közöm hozzá, de minden reggel elképesztő feszkó sugárzik belőlük. Az alaphelyzet, hogy a kisfiú nem akar bemenni. Az anyuka pedig felváltva passzív-agresszív és aktív-agresszív módszerekkel próbálja bejutásra bírni. Fojtott hangon, szarkasztikusan mondogatja neki, hogy jó, akkor hazajössz velem, maximum nem tudom elvégezni a mai feladataimat (a gyerek szerintem nem érti a szarkazmust és azt hiszi, tényleg hazamehet ilyenkor), aztán olyan is volt, hogy útban volt a gyerek (a mi szekrényünk előtt ült, és kértem, hadd férjünk oda), és akkor anyuka hirtelen a ruhájánál fogva felkapta és odébb dobta a gyereket, köpni-nyelni nem tudtunk, sem én, sem a kisfiam. És valami iszonyú feszültség árad belőlük, és hosszú-hosszú időket töltenek így reggel a folyosón. Nem tudom, mennyit, mert már ott vannak, mikor érkezünk, és még mindig ott meccseznek, mikor mi már átöltözve, kezet mosva bemegyünk a csoportszobába.

Ott tartunk, hogy meglátja a nőt a gyerek és sírva bújik mögém, illetve ugye már itthon fél, hogy majd ott lesz. Tanácstalanok vagyunk. Mondogatjuk neki, hogy a néni rá nem haragszik, őt biztosan nem fogja bántani, és nem kell vele foglalkozni, de egyelőre nincs hatása. Az óvónéniknek is jeleztem, de nem mondtak semmit, úgy hallottam, nagyon nehéz életű az egész család, és problémás a gyerek, szóval nekik sem lehet egyszerű. De nagyon félek, hogy elromlik az ovi-élmény. Szerencsére jövőre iskolás lesz a másik fiú, de még csak január van, szóval valahogy át kell ezen billenni.