Árnyalódott az ovis helyzet. Nem a félelmetes anyuka a gond, ő csak rátesz egy lapáttal. Egyszerűen nem akar menni oviba. Mikor odaérünk, sír, bebújik a hátam mögé, úgy halássza ki onnét az óvónéni, ő pedig szorítja a kezemet, amíg csak bírja, és közben sír. Megszakad a szívem. Állítólag egész délelőtt szomorú, nem játszik, legörbül a szája, pityereg, aztán ebédre már oké. Nem tudjuk, miért van ez, a szeptemberi beszokás alatt nem volt ilyen, és egész ősszel örömmel ment. Olyan nehéz ez, mert nem tudjuk, mi történik vele igazából, nem nyilatkozik. Remélem, hamarosan visszarázódik, ha nem, akkor nem tudom, mit csinálunk. :(