Mélázás nevelési kérdésekről

 Arról értekeztünk az egyik barátnőmmel a minap, hogy vajon hol rontjuk el a gyereknevelést  hogy lehet úgy nevelni a gyerekeket, hogy megértjük és elfogadjuk az érzéseiket, megbeszélünk velük mindent, amit kell, és közben mégis egyértelmű, biztonságos határokat húzunk. Néha úgy érzem, átesünk a ló túloldalára. Nehéz szabadulni azoktól a gondolatoktól, hogy "bezzegrégen". 

Pl. a "mi időnkben" nem volt olyan, hogy valaki csak kocsiban tud aludni, ezért minden nap kocsikáztak vele 1 órát  - most határozottan sok ismerősöm jár el így, és én is ezt csináltam, míg el nem jutottunk oda, hogy már kocsiban sem alszik el. Pontosan tudom, mekkora nonszensz ez, de a kialvatlan gyereknél egy ponton túl minden jobb. Ugyanez a kajával, mikor kicsi voltam, nem annyira merült fel, hogy én mit nem vagyok hajlandó megenni. És akkor jönnek az emlékek, hogy xy-ba beletömték a spenótot/mákostésztát/kolbászos karajt (az összes true story és mind különböző emberrel esett meg), és kihányta, és azóta sem bír ránézni az adott kajára, pedig eltelt mondjuk 40 év - ez sem cél.

Szóval ott az örök lavírozás, mert a cél a boldog, DE ugyanakkor hosszútávon is életképes gyermek, és néha meglepően működik, hogy megfogom a gyereket és odébb teszem, és örül neki, hogy egyértelmű határ lett szabva (nekem sokat segített ebben ez a könyv, már a címe is beszédes: A szülő is ember), de közben nem akarom terrorizálni és elnyomni sem. Mondjuk óriás az önérzete, pl. félig játékból lefejel, kissé ingerülten odébb rakom, és még neki áll feljebb, hogy én őt ne lökdössem - nyilván nem lökdöstem, hát marha nehéz ebben okosnak lenni. 

És ott az időnyomás mint faktor. Reggel a kedvéért átkanalaztam egy másik tányérba a zabkását, mert ha nem tettem volna, soha nem érünk oda az oviba. Ugyanez az öltözéssel, egyedül kéne öltöznie, de lehetetlen kivárni. Persze így 100 évvel később fog tényleg hatékonyan önállóan öltözni. 

A végtelenségig sorolhatnám az ellentmondásos helyzeteket. Nyilván ezt sem kell túlagyalni, mert az ember úgyis olyan, amilyen, és a túlzott elemzésnél, állandó kétkedésnél talán a magabiztosság jobb tud lenni, és akkor ez egy újabb ellentmondás, el is fáradtam.