Tegnap megjött a hivatalos elutasító email a Cégtől Ahol Szívesen Dolgoztam Volna. Bár nem ért teljesen váratlanul, mégis arcul csapott a véglegessége. Kudarc, ha valamibe ennyi energiát fektetek és nem sikerül (4 db interjú, 5-6 órányi feladatmegoldás + személyiség teszt), meg kicsit ijesztő az is, hogy mi van, ha sosem lesz semmi. És persze haszontalannak, ingyenélőnek is érzem magam. 

Van folyamatban más pályázatom is, de ezek a nulladik körnél tartanak (a napokban küldtem CV-t ezekre), illetve megvolt az eddig asszem legrosszabb interjúm is a héten, amikor kölcsönösen nem értettük egymást a leendő főnökkel. Ő tökre félreértett, és valszeg én is őt, legalábbis nem igazán kristályosodott ki, hogy miről beszél. Gondolom, abban harmóniában leszünk, hogy egyikünk sem szeretné a közös munkát, és azt kell mondjam, ez is valami. Konszenzus.

Azt sem tagadom, hogy van annak is jó oldala, hogy még mindig nem kell dolgozni. Például, hogy nem kell dolgozni :) Feltett szándékom több időt szánni a sportra, főzésre, és hátha valami kreatív projektre is. Kihasználom az időt, ez a legjobb ötletem.