Farsang

 Nem vagyok az a kézműveskedő típus. Másodikban a tanító néni szétszedte a rajz órán készült tutajomat, annyira béna volt. A házi feladatként elkészített "karácsonyi díszdoboz"-ra a "szorgalmad miatt 4-es" volt az érdemjegy (pedig az utolsó verziót már apukám csinálta). 

Még messzebb menve: az elsős napközis üzenőfüzetemben a következő értékelés szerepelt: "önálló, kedves, segítőkész, bajtársias, ám kézügyessége néha még cserben hagyja." Ami érdekes, hogy ez a leírás máig tökéletesen helytálló, kibaszott kedves és segítőkész vagyok, és persze a kezem sem lett sokkal ügyesebb. Szóval tök felesleges önismereti tréningre járni, mindenki üsse fel az általános iskolás üzenő füzetét, és abban ott lesz a frankó :) 

Na és ahová ki akarok lyukadni: közeleg a farsang, és a drága kisfiam határozottan, következetesen képviseli az álláspontot, hogy ő Gömbi szeretne lenni a Bogyó és Babóca meséből. Ha van olyan olvasóm, aki nem ismeri ezt a mesét, akkor gyorsan elmondom, hogy a mese gyerek (?) bogarakról szól, akik pl. oviba járnak, de közben saját házuk van, és tök önállóak, szülők stb. nélkül. Na és ezek között a bogarak között Gömbi, a virágbogár az egyik legkisebb, kb. kiscsoportos státuszban van, a többi bogár pátyolgatja őt, és amúgy tényleg cuki. Ő a kisfiam kedvence.

Na és akkor nekem Gömbi jelmezt kell csinálnom. Gömbi sárga pulcsit, narancssárga nadrágot hord, és zöld szarvacskái és szárnyai vannak. Már ki is találtam, mit hol veszek meg, milyen kellékeket, és szépen el fogom készíteni, hogy örüljön a gyermek. Attól mondjuk nem félek, hogy akkora lesz a hasonlóság az igazival, hogy jogdíj ügyekbe keveredjek, de azért hátha jó lesz.

A B opció, hogy pont akkor lesz beteg.