Is is

 Voltunk a hétvégén bábszínházi előadáson Szentendrén, és olyan sűrű, tömött sorokban ültünk, hogy biztosan sikerült keverni egyet a Dunakanyar bacilus levesén, de sebaj, már 5. hete nem dől ki a gyerek, szóval kb. térdelőrajtban állva várjuk, hogy ez azt jelenti, hogy holnap már igen.

Aranyos volt a bábszínház, bár a rozmár olyan hirtelen jött be a színpadra, hogy többen sírva fakadtak ijedtükben, így az én kisfiam is. De sikerült megnyugtatni, és a bálnára már tapasztaltan, lelkileg felvértezve vártunk, és nem is okozott különösebb ijedtséget. Egy kicsit azért a kurva anyját a rozmárnak, ha ennyien megijednek. Na de legalább még alacsony az ingerszint, ennek lehet örülni.

Voltunk kirándulni is, ami egy rövid sétának indult az erdőben, egészen addig, amíg nem találtunk egy még rövidebb utat (nem), így vagy 2 órát cuppogtunk a sárban, amit megint csak a gyerek bírt a legjobban, én végig panaszkodtam, hogy nehéz a futóbicikli.

Amúgy ma derűs vagyok a következő dolgok miatt: tavasz van; rubintrékáztam egyet és már kevésbé haltam bele; félig kész a Gömbi jelmez (elfogyott a cellux, ezért csak félig); és volt ma egy hatékony állásinterjúm egy fejvadásszal. Tovább küldi a pályázatomat a cégnek, azt mondta. A következő forduló egy személyes interjú feladatmegoldással egybe kötve, és hát ki ne akarna szép ruhában exceles feladatot megoldani egy Váci úti tárgyalóban ingyen? Na ugye.