Blogtóber-Blogvember

 Na, lesz megint Blogvember, legalábbis én tartom (ha már a Valentin-napot nem). Lehetne Blogtóber is, bár kb. 3x futottam neki, mire sikerült leírni. 

Őszi szünet van az oviban, és én holnaptól szabin vagyok, hogy ismét egyensúlyba kerüljön a belső és a külső gyermekem (haha). A mai napot napközis alapon a nagyszülőknél töltötte volna, de kijelentette, hogy szeretne ott is aludni. Így akkor a holnapi szabim részben felesleges, illetve hirtelen én magamat is annak érzem, de közben meg minden ilyen leválós, önállósági törekvést boldogan támogatok, és amúgy meg beteg vagyok, szóval jól fog jönni a pihenés. Csak azért mégiscsak, na, még össze is pakolt magának. Ilyen lesz, amikor kirepül? 

Lobog

 Nem jártam erre mostanában. Nem azért, mert nem történik semmi, és nem is azért, mert bármi baj lenne. Egyszerűen lobog a hajam a hétköznapok száguldásában. 

Most pl. teljesen zombi vagyok, mert fél 4kor (!) keltünk. Ilyenkor a gyerek teljesen matrica, teljes erejéből hozzám lapul, ölel, közben ezerrel forgolódik, én csak húsdarálónak hívom, és persze én vagyok a hús. Annyira borzalmas ez, és valahogy azt érzem, a jelenlétem ingerli (ha nem lennék itthon, szerintem visszaaludna), viszont ha próbálom magára hagyni, akkor attól ilyenkor teljesen kiborul. És az éjszaka közepén ez sem látszik járható útnak. Marad a húsdarálás, és a reménykedés, hogy bealszik rendesen. Szerintem fél 4 után összesen ha fél-1 óra alvást sikerült összecsipegetni. Nagyon nem bírom már ezt, meg a kiszolgáltatottságot, hogy bármikor történhet egy olyan, hogy én nem alhatok, és tehetetlen vagyok ez ellen. Persze most önzőnek érzem magam, hiszen a gyerek sem alszik, és ő 5 éves, szóval neki ez még nehezebb - igaz, szerintem ebéd után kialussza magát szépen az oviban. 

Múltkor írtam, hogy munka témában felvillant a lehetősége annak, hogy Van Igazság, és most kiderült, hogy nem csak hogy tényleg van, hanem hogy meghaladja a képzeletet a tartalma. Másfél éve, mikor ide jöttem dolgozni, határozott idejű szerződést kaptam, és ezt nem teljesen értettem, de egy pont után nem firtattam. Az akkori közvetlen főnököm akkor már eléggé terhes volt, és lehetett tudni, hogy fél évig lesz otthon a babával, utána jön vissza. Ebből az lett, hogy tologatta a visszajövetelt, de közben bele-beleszólt dolgokba, rálátás nélkül és leginkább megnehezítve a dolgomat, meg a többiekét is. Ebből már eléggé elegem lett, de mire ennek hangot adtam a főnököm főnöke felé, kiderült, hogy nyitott kapukat döngetek, és szerinte is tarthatatlan ez így, valamint ismét tolt a visszajövetelen, amit a megbeszéltekkel ellentétben csak részmunkaidőben akarna vállalni, szóval az lett a vége, hogy átszerveztek minket, és az új felállásban nincs helye (valszeg nem is lesz). Ez így szemétségnek hangzik, de másfél éve hintáztat mindenkit, és ismét lökött volna egyet a hintán, ami miatt elég nagy volt már az összevisszaság, nem működött túl jól a csapat. 

Valamint az is kiderült, hogy ő engem egyáltalán nem akart ide felvenni. Azt mondta kategorikusan, hogy NEM, inkább keressünk tovább. Csak mivel már nagyon terhes volt, a főnöke azt mondta, hogy ő eldönti ezt, és jöjjek én, határozott szerződéssel, aztán ha visszajön a csaj, és nekem lejár a szerződésem, max nem hosszabbítjuk meg. (9 hónap után át lett írva határozatlanra, mert közben teljesen beváltam itt mint munkaerő, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, az viszont nyilvánvaló volt (mint most kiderült), hogy a csaj és én nem tudunk majd együtt dolgozni. Én nem tudtam, hogy ő ennyire negatív felém, de érzések szintjén megvolt az egész sztori, és eléggé féltem, hogy mi lesz, ha visszajön. Minden interakciónk furcsa volt, helyenként kifejezetten gáz, pedig én szerintem mindent megtettem a jó kapcsolatért, de éreztem, hogy nem kóser, a végére pedig kifejezetten csúcsosodott is az egész. Végül akkor tehát "győztem", bár nem tudtam, hogy versenyben vagyok. És amúgy szarul esik, hogy nem akart felvenni, és durva, hogy ha tudtam volna, akkor mi lett volna, pl. nem jövök ide, vagy legalábbis nem igyekszem ennyire. Na de mindegy már. Az érzésekre érdemes hallgatni, nem véletlenül vannak azok.

Na de az időjárás

Ma mentünk volna Badacsonyba a hétvégére (ahelyett, amit lemondtunk, mert betegek lettünk). Nem megyünk, mert ott 7-10 fok lesz, eső-és szélvihar, szóval így minek. Ezt épp eldöntöttük, amikor csörgött a telefonom, és hívott a dunakanyari apartman tulaja, akitől jövő hét végére foglaltuk le az apartmant, hogy megünnepeljük a 10. évfordulónkat + részt vegyünk a bicikli versenyen (családi táv, 30 km), hogy akkora árvíz lesz, hogy sajnos nem fogunk tudni menni. Víz alatt lesz minden, és még nem is látják a végét az előrejelzésben sem. Pakolnak, ürítenek ki mindent, amit lehet, és ne haragudjak. Asszem, az ő bajuk most nagyobb, borzalmas, mi vár rájuk, illetve még sok mindenki másra. Jól elcsesztük a földet. 

In der Schweiz

 Voltam Zürichben, és bár kis bőröndöt vittem, mégis befért hazafelé a rossz idő, mert pont olyan van most itthon, amilyen kint volt az elmúlt napokban. Nyafoghatnék, de elvittek minket meglepi programként a Lindt csokigyárba, ahol kézzel töltöttük meg krémmel a kis csokigolyókat és dekoráltuk a pralinékat, és a sok fáradt, negyvenes középvezető férfiból és nőből 2 perc alatt lettek 5 éves, végtelenül boldog gyerekek, ahogy kiszálltunk a taxikból, és megláttuk, hová vittek bennünket. Tömény csokiillat, tömény boldogság, hihetetlen. Az aulában csoki szökőkút van.

Érdekes még, hogy a munkában nagy változások előszelei vannak. Volt egy nagyon nehéz helyzet, amit méltatlannak és unfairnek (vagy ezek szinonimák?) éreztem, és hosszas gondolkodás után ki is fejeztem ezt a HR-esnek és a főnököm főnökének, és majdhogynem azt mondták, amit egy korábbi főnököm szokott: igazad van bazdmeg! Csak a bazdmeg nélkül, és kiderült, hogy ők a problémák felismerésében jóval előrébb járnak már, mint én azt remélni mertem, és kivételesen úgy tűnik, hogy van igazság. Már az is üdítő, hogy látva vagyok, és az is, hogy visszajelzést kaptam arra, hogy értékes, hogy ennyire egyenesen és korrektül kommunikálok. És úgy tűnik, a szervezet felépítésében is lesznek ebből következő változások. Nem mintha valaha karrierre, vagy magasabb pozícióra vágytam volna, de szerintem most is jelentős részben csinálom a főnököm munkáját, és úgy vagyok vele, hogy inkább én, mint ő, vagy mint egy idegen külsős. Jövő héten kiderül, lehet aztán, hogy tök máshogy lesz, mint most gondolom, azért elég sok itt a feltételezés.

Addig is eszem egy csokigolyót. 

Mizu

 Jézusom, elröppent majdnem egy hónap, mióta itt jártam. Hogy történhetett ez? 

Berobbant az év, elindult az ovi is. A múlt héten már vittük az ügyeletbe, ami először lelkiismeretfurdalást okozott, mivel a teljes oviból (5 csoportból, azaz 120 gyerekből kb 15-öt vittek), de aztán jól alakult, mert jó kis átmenet volt a lazább napirendű, kisebb csoport. Így nulla stressz volt bennem szeptember 2-án. Márpedig mi lehet fontosabb, mint az ÉN stressz szintem :D (tegyük fel, ez tényleg hat a gyerekre, és akkor máris nem önző, hanem önzetlen vagyok). 

Vígan ovizik, a gyerekekkel kapcsolódás is lassan, de azért láthatóan fejlődik, és úgy összességében mindenben fejlődik, sok örömünk van benne.

A munka viszont sok, bár a fiatalkori éveimhez képest nem annyira, és néha ez a gondolat segít, mert tudom, hogy ennyivel simán elbírok, maximum nem annyira akarok. Vannak némi szervezeti nehézségek, amik nem tudom, hová fognak eszkalálódni, lehet, hogy elszaródik ez az egész itt, de bízom benne, hogy mégsem. 

Az impróval is lesznek változások, 1 ember nem tudja vállalni a fix elköteleződést, és ezzel a kritikus minimum alá csökkentünk. Van egy másik csapat, ahová be tudunk olvadni, és szerintem tök jó lesz, talán ránk is fér. Érdekes, hogy nem bánkódom, inkább kíváncsian várom. 

Megint nyaraltunk

 Lent voltunk 9 napot a Balcsin, és iszonyú sok minden történt ez alatt, kb. ezer évnek tűnik. Voltunk például Kraak&Smaak koncerten a Jazzpikniken. Jól sejtettük, hogy késői lesz nekünk az a negyed 12-es kezdés, főleg hogy mikor odaértünk, szakadni kezdett az eső, és bár volt nálunk esőkabát - a.k.a. hártyakabát, ahogy apukám mondja, ráadásul én az övét vittem, ami kb. 30 éves lehet, és valami régi gyógyszer márka promóciós darabja márkanévvel ellátva - rommá áztunk, mert az esőkabát egyszerűen átázott, lehet, hogy áteresztő hártya? Na mindegy, csereruha is volt nálunk, de azért a koncert kezdetére eléggé megöregedtünk, plusz a fiatalok rendesen be voltak mindenezve, és én ettől is elszoktam teljesen, hogy 2 méteres 20 évesek furcsa méretű pupillákkal (amiket nem láttam persze a sötétben, csak képzeltem, mert előítéletes vagyok - mondom, hogy öreg vagyok) ugrálnak a lábamon, de hősiesen kivártuk a koncert kezdetét. És szerintem kurvára meg is érte. Én nem tudom, ezek hogy csinálják, de annyira egyben vannak! Az énekesek, a dobos, a dj, a gitáros, mindenki külön szuper, de annyira összhangban vannak, nagyon jó élmény volt. Az 5. percben éreztem, hogy ha végig így akarok ugrálni, akkor el fogok ájulni, szóval visszafogtam magam, és irigyeltem a bemindenezett fiatalokat, akiknek nem volt ilyen gondjuk. 

Amúgy a Paloznaki Jazzpiknik szerintem az egyik legjobban szervezett fesztivál (igaz, nem mintha olyan sok fesztiválon lettem volna). Sokan vannak, de minden reális időn belül elérhető, parkoló, mosdó, étel-ital, és ami a szervezettség csúcsa volt, hogy szépen kitáblázva terelték az autókat a főút felé, majd MINDEN sofőrt megszondáztattak. Nem volt kiút. Én mondjuk könnyen nevettem ezen spiccesen az anyósülésen így, hogy a kedvesem antialkoholista, meg valahol ez egy jó dolog, atom gáz ittasan vezetni, de gondolom, ezt sokan megszívták, akik úgy voltak vele, hogy "pár sörrel simán hazagurulok Alsóörsre". És velük is tudok egy kicsit empatizálni.

Mivel a szüleim velünk voltak az első napokban, a koncert másnapján elmentünk kertmoziba, ami 9-kor kezdődik, tehát ismét hátrahagytuk a gyermeket, mindenki megelégedésére. Elképesztően jó 2 kimenős este egymás után. Az Agymanók 2-t néztük, ami nekem nagyon tetszett, aki bírta az első részt, nézze meg a másodikat is!

Ezeken kívül volt még: veszprémi állatkert, gyerek hányás-fosás, gyerek 5. szülinap, gyermek szülei hányás-fosás, ebben a sorrendben. Ma jöttünk haza, nagyjából jól vagyunk már, és ezzel vége a 3 hetes szabimnak, és bár kicsit követtem az emaileket, azért nem annyira nagyon, és NINCS KEDVEM dolgozni, na. 

Nyaraltunk

 Hazaértünk Horvátországból, és közepesen volt jó, vagyis inkább voltak szuper klassz és szuper fos (szó szerint) dolgok, ezek adják ki a közepes átlagot. Gyönyörű helyen voltunk, az apartmantól 50 méterre a tenger, homokos, "beszaladós" ahogy gyerekkoromban hívtam az ilyet, és hatalmas öröm volt látni, ahogy a gyerek önfeledten és szakszerűen élvezi. 

Kipróbáltam a kite-ot, és hát tényleg nem könnyű, a 3 órás session arra volt jó, hogy a parton állva kábéra megtanultam, hogyan kell irányítani magát az ernyőt. Meg lett az egészről némi fogalmam. Melós dolog ez, és szívesen folytatnám a tanulmányokat, de mind az időt, mind a pénzt sajnáltam rá, valamint attól, hogy 3 órán át, déltől háromig, 38 fokban a napba néztem, sikerült összeszedni egy közepes napszúrást, ami a gyomromra ment, és ezzel visszajutottunk a posztom első mondatának zárójel körüli részéhez. 4 napig nem mertem túl messzire menni, pedig volt tervezve és le volt előlegezve egy hajókirándulás is, amire nem mentünk el. Ez így nem az igazi, de az anyukaság gyönyöre, hogy bármilyen szarul is van az ember, erőt tud meríteni abból a gondolatból, hogy "inkább én legyek beteg, mint a gyerek". 

Ami még rányomta a bélyegét az egészre, hogy az apartmanban iszonyú büdös csatornaszag volt (már a gyomorbántalmaim előtt természetesen). Az ára és a képek alapján sejtettük, hogy nem lesz részünk fényűzésben (különösen a kiváló lokációval együtt), de a szag nem volt a képeken.

Amúgy én 3 hét szabin vagyok, eddig összesen ha 2 órát töltöttem munkával, egész élhető. Holnap megyünk a Balcsira, és azon belül a jazz piknikre a Kedvenc Együttesem (Kraak&Smaak) koncertjére. Szüleim lesznek a koncert alatt a bébicsőszök, ami az utolsó pillanatig kérdéses volt, mert 2 hete apukámnak IS lett egy trombózisa, és a héten kórházban volt kivizsgáláson, de ma kiengedik. Az ezzel kapcsolatos nyomasztásról most nem számolok be.  

És ami szórakoztat: a gyerek olyan szinten csúszott rá a rajzolásra, mindent IS lerajzol, amit lát, pl. most megy az olimpia a TV-ben, és mindenről készül a rajz. Tornász a gyűrűn, tornász leugrik, kosárlabda, kézilabda, gól, kiömlött a kávé (ez offline történt), minden papírra kerül.

A nyaraláson 250 db rajzot készített, megörökítve kb. mindent, beszéltük is, hogy tök felesleges mostantól fotózni. Továbbra sem az esztétikum a célja, viszont iszonyú gyorsan és lényegre törően ábrázol mindent. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Addig is papírgyárat bérelnék olcsón.