Mizu

 Jézusom, elröppent majdnem egy hónap, mióta itt jártam. Hogy történhetett ez? 

Berobbant az év, elindult az ovi is. A múlt héten már vittük az ügyeletbe, ami először lelkiismeretfurdalást okozott, mivel a teljes oviból (5 csoportból, azaz 120 gyerekből kb 15-öt vittek), de aztán jól alakult, mert jó kis átmenet volt a lazább napirendű, kisebb csoport. Így nulla stressz volt bennem szeptember 2-án. Márpedig mi lehet fontosabb, mint az ÉN stressz szintem :D (tegyük fel, ez tényleg hat a gyerekre, és akkor máris nem önző, hanem önzetlen vagyok). 

Vígan ovizik, a gyerekekkel kapcsolódás is lassan, de azért láthatóan fejlődik, és úgy összességében mindenben fejlődik, sok örömünk van benne.

A munka viszont sok, bár a fiatalkori éveimhez képest nem annyira, és néha ez a gondolat segít, mert tudom, hogy ennyivel simán elbírok, maximum nem annyira akarok. Vannak némi szervezeti nehézségek, amik nem tudom, hová fognak eszkalálódni, lehet, hogy elszaródik ez az egész itt, de bízom benne, hogy mégsem. 

Az impróval is lesznek változások, 1 ember nem tudja vállalni a fix elköteleződést, és ezzel a kritikus minimum alá csökkentünk. Van egy másik csapat, ahová be tudunk olvadni, és szerintem tök jó lesz, talán ránk is fér. Érdekes, hogy nem bánkódom, inkább kíváncsian várom.