Voltam Zürichben, és bár kis bőröndöt vittem, mégis befért hazafelé a rossz idő, mert pont olyan van most itthon, amilyen kint volt az elmúlt napokban. Nyafoghatnék, de elvittek minket meglepi programként a Lindt csokigyárba, ahol kézzel töltöttük meg krémmel a kis csokigolyókat és dekoráltuk a pralinékat, és a sok fáradt, negyvenes középvezető férfiból és nőből 2 perc alatt lettek 5 éves, végtelenül boldog gyerekek, ahogy kiszálltunk a taxikból, és megláttuk, hová vittek bennünket. Tömény csokiillat, tömény boldogság, hihetetlen. Az aulában csoki szökőkút van.
Érdekes még, hogy a munkában nagy változások előszelei vannak. Volt egy nagyon nehéz helyzet, amit méltatlannak és unfairnek (vagy ezek szinonimák?) éreztem, és hosszas gondolkodás után ki is fejeztem ezt a HR-esnek és a főnököm főnökének, és majdhogynem azt mondták, amit egy korábbi főnököm szokott: igazad van bazdmeg! Csak a bazdmeg nélkül, és kiderült, hogy ők a problémák felismerésében jóval előrébb járnak már, mint én azt remélni mertem, és kivételesen úgy tűnik, hogy van igazság. Már az is üdítő, hogy látva vagyok, és az is, hogy visszajelzést kaptam arra, hogy értékes, hogy ennyire egyenesen és korrektül kommunikálok. És úgy tűnik, a szervezet felépítésében is lesznek ebből következő változások. Nem mintha valaha karrierre, vagy magasabb pozícióra vágytam volna, de szerintem most is jelentős részben csinálom a főnököm munkáját, és úgy vagyok vele, hogy inkább én, mint ő, vagy mint egy idegen külsős. Jövő héten kiderül, lehet aztán, hogy tök máshogy lesz, mint most gondolom, azért elég sok itt a feltételezés.
Addig is eszem egy csokigolyót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése