Jó hír

 Voltunk tegnap ortopédia kontrollon, és megerősítette a doki, amit mi is láttunk, hogy nagyon sokat javult a gyerek lába, már egyáltalán nem sántít, csak kissé kifelé teszi az egyik lábfejét. Szerinte valószínű, hogy mégis inkább egy elhúzódó ízületi gyulladás van a háttérben, és nem valami komoly fejlődési rendellenesség, mert már hetek óta nézegeti a gyereket, és inkább romlania kellett volna, nemhogy javulni. Tartott neki a kiscsávó egy komplett ugrálás-szaladgálás bemutatót, és azt mondta a doki, ez egyszerűen nem ilyen lenne. Úgyhogy most reménykedünk, hogy megússzuk ennyivel. A lúdtalpbetétet hordania kell továbbra is, és 3-4 hónap múlva kontroll, ha nem romlik.

Olyan érdekes, nyilván mi is láttuk, hogy jobb, és az volt bennem, hogy bármilyen betegség ez, hogyha 3 nap lúdtalpbetét-hordástól ennyire megjavul, akkor valahogy elleszünk vele, és igazából tényleg így van, hogy hinni kell a szemünknek. Ha azt látjuk, jobb, akkor tényleg jobb. Ezt jól megtanultuk az inkubátor időszakban is.

Az ovi továbbra is borzalmasan nehéz. A gyerekpszichológus azt mondta, hogy az ovi akkor tud vonzó alternatíva lenni egy gyereknek, ha tud kötődni a többi gyerekhez. Ha csak az óvónénikkel spanol, akkor annál mindig jobb ötletnek fog tűnni itthon maradni és velünk spanolni. Logikus ez valahol. Most az a feladat, hogy össze hordjuk ovin kívül lehetőleg olyannal, akivel együtt jár oviba, és van is egy nagyon cuki gyerek, akinek a nagyon cuki anyukája ezt magától felajánlotta, és megyünk is velük játszóterezni.

Amúgy annyira sokan igyekeznek segíteni nekünk, anyuka társak, óvónénik, dadus, még a konyhásnéni is ezen pörög. Nem érzem emiatt, hogy az ovi váltás lenne a megoldás, de azért feltérképezzük a lehetőségeket. 

Ami még a jó hír-kategória: találtam egy pszichológust, megbízható ajánlás alapján, tud is fogadni, vállal online is, és a hab a cseresznyén, hogy elfogad SZÉP-kártyát! Úgyhogy most új terápiát kezdek, vagy meglátjuk, de azt érzem, túl sok, ami most van, és elkél a segítség.