2 hét híján 41 évesen megismerkedtem a rollerezéssel. Ez úgy jött, hogy a gyerek futóbiciklizési tempója átlépte a gyalog kellemest, és kértem kölcsön tesóméktól egy rollert, hogy kipróbáljam, egyáltalán képes vagyok-e rá, na és hát kurvára tetszik. Olyat kaptam, amivel dőlni kell, hogy kanyarodjon, nem fordítani, és ez így tisztára snowboard érzés. Lelkesedésemet látva, megkaptam örökbe a rollert, ami igen nagy ajándék, nem akartam elfogadni, de nekik TÉNYEG nem kell már, és csak a port fogta, úgyhogy végül örömmel elfogadtam.

Na és ma úgy mentünk a bölcsibe, hogy a kiscsávó futóbicajjal, én pedig rollerrel kísértem. Persze így megint új izgalmak vannak, mert vannak meredek lejtők, ahol egyik kézben fogom a kisbicajt + a rollert, a másik kézzel pedig a gyerek kezét, meg a forgalmi tényezők stb, de nagyon élveztük. Mire hazaértem, csatakos volt a pólóm az izzadtságtól, szerintem sportértéke is van ennek, és/vagy ennyire szar a kondim.

De a gyerek nagyon élvezte, végig vigyorgott, és rájöttem, nem jó példát mutatunk neki azzal, hogy mindenhová autóval visszük. A bicaj, hév, busz eddig nálunk inkább szórakozási forma volt, ezen szeretnénk változtatni.