Kialvatlan

 Most abban vagyok, hogy munkát keresek, és amíg nincs, addig pihenek, kikapcsolódom is, na de: kb annyit éjszakázunk a 3 éves gyerekkel, mint egy újszülöttel. Szerencsére már nem kell elővennem a cicit, és nem bukik, de kb. ennyi a különbség. 2 órán át tartó virrasztások, 2-3 kelés, külön alvás, együtt alvás, sírás, nevetés (múltkor a kínlódás másfeledik órájában elkezdett röhögni, és kérdeztem, mit nevet, és valamit mondott, hogy ráléptek a hangyákra (?), és ez nagyon vicces, gondolom, valami bölcsis sztori), és már mindenen túl vagyunk a témában, alvásszakértő, csecsemő-anya konzulens vagy mi, gyerekpszichológus, felnőtt pszichológus, és ha a trendet nézzük, egyre jobb talán, de most éppen megint kurva szar. 

Nappal próbálok aludni, de csak elvétve sikerül, mert a szervezetem annyira régimódi, hogy éjjel aludna inkább, meg nappal más értelmes dolgokat is kéne csinálni, és ma reggel már mintha zöldes lett volna a gyerektakony (minden reggel-este szívjuk az orrocskáját) szóval a rekordnak nem mondható, de azért inkább jónak számító zsinórban 8 nap bölcsi után szerintem holnaptól 2 hetet itthon lesz velem a kölyök, ami egyrészt jó, mert imádom, és ilyenkor megint összenövünk kicsit, másrészt a pihenési lehetőségem ismét nulla lesz, a takonytól pedig ritkán javulnak az éjszakák...

Szóval a lényeg, hogy nehezen képzelem el, hogy ilyen állapotban és ilyen éjszakákkal 8 órában dolgozzak, és nem tudom, mitől, mikor, hogyan fog ez változni. 

Tegnap intéztem munkanélküli segélyt, és kérdezték, hogy van-e akadálya a muknába állásomnak (merthogy ők is közvetítenek nekem ajánlatokat, ha vannak), és akartam mondani, hogy ja, kurvára nem alszom 3 éve, de aztán ezt mégsem mondtam, mert igazából senkit se érdekel.