A Balatonon ún. kirándulóidő volt, ennek megfelelően kirándultunk is. Voltunk bábszínházi előadáson óriás homokozóval, meg a szuperszonikus veszprémi állatkertben, meg 2 percet a Balatonban, gyermek fölé görnyedve. 

Az a szerencse, hogy a legkedvesebb barátnőimet is általában ugyanakkor, ugyanarra fújja a szél, és mindenhol van egy hasonló korú gyerek, de lassan évek óta várjuk, hogy a gyerekek ellegyenek egymással, míg mi fröccsözünk, és eddig minden évben megállapítottuk, hogy még túl kicsik, és hátha majd jövőre. Remélem, jövőre most már tényleg, mert azzal új perspektívák fognak nyílni.

Az nagyon jó, hogy ahogy nő a gyerek, egyre kevesebb cucc kell, első évben jött a fél háztartás, kiskád, nagybabakocsi, utazóágy stb, tavaly fele annyi cucc + bébiétel, idén pedig már csak a pelenka az extra, ami a gyereknek kell, nekünk meg ugye nem, de ezen a téren előbb-utóbb fordul a kocka.

Igyekszem élvezni, hogy nincs munkahelyi nyomasztás, csekkolandó emailek, eszembe jutó elfelejtett feladatok (mondjuk ezek vannak, de már kit érdekel, muhaha), de közben pezseg az álláspiac, fejvadászok, pozíciók, interjú időpontok keringenek körülöttem, de egyelőre csak fantáziálok, hogy melyik milyen lenne. No pressure.