Fal

 Új izgalomban vagyok. Ovis javaslatra elvittem a gyereket egy gyógytornász/dévényeshez, mert bizonytalan a mozgása, és az agyféltekék közötti együttműködése is nehézkesnek látszik, valamint sokkal okosabb, mint amilyen ügyes, és ennek csak egyik komponense, hogy okos, a másik az, hogy nem annyira ügyes. 

Az újabb néninek (akihez vittem) rengeteg ötlete és kérdése volt, nem érti, mérnem szereti a gyerek a hintát, amikor már kis korban hintáztattuk, meg nem érti az elakadásokat, hiszen megvolt rendesen a kúszás-mászás, mondom érdekes, eddig más azt nem értette, hogyhogy életben van és egészséges, na mindegy, nyilván sok mindenben igaza volt, én pedig defenzív-anyatigris vagyok. Erősíteni kell a törzsizomzatát és a felsőtestét, és ehhez kéne valami sportot keresni, mondta. Úszás jó, de nem az igazi, mert lassan erősít meg, mondta. Ha lány lenne, balettre küldené, mondta. De hát fiú, mondtam. Hát igen, mondta. Nincs-e az oviban labdás torna (?), kérdezte. Nincs, mondtam. Maradjunk a létező sportok világában, ne találjunk ki újakat, gondoltam. Ilyen útravalókkal engedett minket haza.

Na de mi rájöttünk, hogy a falmászás lesz az igazi! Némi kutakodás után találtam fejlesztő falmászást, és jelentkeztem is. A leírást olvasva pont nekünk találták ki, gyógypedagógus tartja, pont a hozzánk hasonló ép, de elakadásban lévő gyerekeknek. Iszonyú drága, de ha segít, akkor potom pénz. Most várom, hogy visszahívjanak, menjünk felmérésre, legyen megfelelő időpont, és tetsszen is a gyereknek - ez utóbbit nehezen képzelem el, de ha cukorfalat a pedagógus, akkor működhet. Nem utolsósorban pedig a falmászás tök menő szerintem, ami lássuk be, a legfontosabb kritérium.