Ma elindultak újra a szürke hétköznapok, és döbbenetes, hogy július közepe van, és szinte az összes nyári szabadságomon túl vagyok, sőt, szinte az egész évesen. Nem volt még ilyen, de hát ezt is ki kell próbálni, alkalmazkodva az ovi szünethez, ami múlt hét pénteken véget ért. Jövőre már talán vállalható lesz 1-2 hét napközis tábor, és akkor nagyobb lesz a rugalmasságunk.
A munka enyhén szólva fáj, másfél órája ülök a gép előtt, és határozottan úgy érzem, hogy ennyi elég is volt... a home office hátránya, hogy nincs az, hogy fél napot kávézok meg dumálgatok a kollégákkal akklimatizálódás céljából, hanem azonnal darálom az emaileket. Na de ez ilyen, vissza kell rázódni.
A gyerek fél éjjel forgolódva virrasztott, nem tudom nem meglátni az összefüggést az ovi kezdéssel, és ez eléggé szívszorongató. Reggel aztán alig bírtuk felkelteni. De onnan nem tűnt úgy, mint aki nagyon nem akarna menni oviba, szépen elkészült, és mivel ügyelet van, több csoport kerül összevonásra (másik oviból is jönnek), ezért a nyárra "átmeneti" jelet kapnak. Neki maradhatott volna a szokásos maci, de azt mondta: "elfogadom a bögrét a nyárra", szóval kis kalandvágy csillant fel benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése