Masszív időszakon vagyunk túl. A gyereknek, mint kiderült, kétoldali tüdőgyulladása volt, szóval nem csoda, hogy annyira szarul volt szegényke. Amikor ezt megtudtuk, sebességet váltottunk az antibiotikum beadással kapcsolatban, és ismét beigazolódott a tény, hogy vagy gyerekeid vannak, vagy elveid. Én azt gondoltam, 5 évesen értse meg, hogy bár keserű a gyógyszer, de be kell venni. Na és amúgy értette, és meg is próbálta egy bizonyos szintig, de annyira keserű volt, hogy egy ponton túl megmakacsolta magát.
És itt jött a képbe a Vitaminos Joghurt. Ez ilyen egész pici, 60 grammos, nagyon sűrű cucc, tele cukorral (mi adtuk neki a megtévesztő nevet). Szerintem gyógyszer beadáshoz találták ki, csak a gyártó jogi osztálya nem engedélyezte, hogy ezt kommunikálják is... naszóval, ebbe fecskendeztük bele a cuccot, és adtuk át a gyereknek, mint szuperfinom Vitaminos Joghurt, amiből sajnos csak kettőt ehet egy nap, reggel egyet és este egyet. Lélegzetvisszafojtva figyeltük, megeszi-e, és közben nyilvánvalóan túlkompenzálva, lazán fecsegtünk egymással mindenféle csacskaságot, terelés végett. Ezt 4 napig, reggel és este, enyhe gyomorgörccsel, de szépen bekanalazta minden alkalommal. Elég közel álltam az imádkozáshoz ezen alkalmakkor.
Na és meg is gyógyult szépen, szinte hirtelen, és már jár is oviba, meg minden. Mi persze tovább nyűglődtünk, és még mindig nem tudom, jön vagy megy a betegség, minden reggel szuggerálom magamat, hogy megy az, és kábé okén is vagyok, vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése