Ismét a fasz rosszabbik végén vagyunk (az melyik amúgy? na mindegy). Gyermekünk 8. napja atom lázas, sosem volt még hasonló sem. Köhög, taknyos is, nem eszik, mindig aludna. 5 napja szed antibiotikumot (kb a 70%-át tudjuk belekönyörögni, de mondjuk olyan keserű, hogy ez is csoda), mai állás szerint egy kis tüdőgyulladás lesz ez, voltunk vele tüdő röntgenen, holnapra meglesz a kiértékelés.
Itt álljunk meg egy pillanatra: mehettünk volna a Bethesdába holnap, amire a fél napunk minimum ráment volna, ki tudja, mennyi vírust kaptunk volna el, és harcolhattunk volna az állóhelyekért a lázas gyerekkel (plusz lebasznak, mint mindig, mert elvesztettem a TB kártyáját 4 éve), és akkor mi ehelyett felhívtuk az Affideát 5-kor, és volt időpont 3/4 6-ra, és nulla percet vártunk, kedves, türelmes néni megmutatta a gyereknek is a röntgenfelvételt, 10 perc sem volt az egész, és mindezért a mulatságért 12 ezret fizettünk - hát költöttem már el rosszabbul is pénzt. Iszonyú durván megéri. Persze tudom, örülhetünk, hogy megtehetjük, és örülünk is, de tényleg olyan boldogan távoztunk. (Melegítőben, a Bank Centerben. A gyerekorvos a sarkon van, nem tudjuk, hogy belvárosi úri helyszínekre is menni fogunk.)
Na és mindezek mellett persze mi is mindketten betegek vagyunk. Én nem jutok be a munkahelyemre, ahol még másfél hetet töltök, és nincs hová halogatni a dolgok elsimítását és átadását, mert utána megszűnik a munkaviszonyom, és lesz egy másik. Úgyhogy itthonról, táppénzen próbálok tüzet oltani, és rendbe tenni, amit lehet. (Előnye, hogy a kollégák már most ráállnak a hiányomra, legalább ebben van kis átmenet nekik.) Amúgy meg tök szívesen lennék a többiekkel, nagyon nem így számoltam, nem így terveztem. A búcsú bulimra csak bejutok... Marha szar ez így, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése