Suli

 Már a cím is rémisztő, de az a helyzet, hogy naptárilag a kisfiunk jövőre tanköteles lesz. Ez abból fakad, hogy a november végi kiírt időpont helyett augusztus elején megszületett - aki így siet, az rohanjon a suliba is, nem? (Nem.) Szerencsére minden vele foglalkozó ember egyetért vele, hogy nem kell neki még jövőre a suli. De nálunk az oviban az a rend, hogy minden visszatartandó gyereket elküldenek a Pedagógiai Szakszolgálathoz, hogy ott felmérjék, hogy tényleg nem kéne-e suliba menni, illetve hogy miben van elmaradás, és annak megfelelő fejlesztést írnak fel, ami aztán többnyire meg is valósul az oviban, ingyen. Ez így leírva durva, mert tulajdonképpen tök szerencsések vagyunk, ismerve az ország helyzetét. 

Na de így akkor nekünk összesen 3 db, egyenként 2 órás vizsgálaton kell részt venni: gyógypedagógus, logopédus és pszichológus színe elé kell járulnunk. Ebből a gyógypedagógusos vizsgálat megvolt, ahol kiderült, hogy (dobpergés) értelmileg minden oké, de az idegrendszer éretlen, ebből adódóan finommotorika, egyensúly, blabla. Ezeket körülbelül ezredszer hallom. A pszichológus elmondja még majd a társas kötődés nehézségeit, a logopédus pedig az artikulációs problémákat. (Én természetesen szabadságot veszek ki a vizsgálatokra.) Kissé (marhára) unom már. Idő kell és nyugalom ennek a kölöknek. Nekünk, a családjának az a dolgunk, hogy bízzunk és higgyünk benne. Mondjuk azt jó volt látni, hogy a szellemi feladatokkal tényleg tök ügyes, gyors és fókuszált volt, pedig kb. nullát aludtunk előtte éjjel, és volt olyan feladat is, amire azt mondták, 6 éves kori átlag felett teljesítette (5 éves még csak). Főleg hogy hasonló kompetenciákat is néztek az oviban korábban, azokon kevésbé szerepelt jól. Van még hová oldódni az oviban, ezt érzem.