Voltam tegnap a Cégnél Aki Egyszer Már Kikukázott, prezentálós fordulón. Csomót készültem rá, és szerintem nagyon jól sikerült, tartalmilag is úgy láttam, tetszett nekik, és emberileg is egy jó hangulatú, nevetős beszélgetés volt. Rajtam kívül még ketten prezentálnak, és nyilván lehet, hogy lesz, akinek még jobban fog sikerülni, és/vagy ezek annyira jó fejek, hogy mindenki jól érzi itt magát, szóval persze bármi lehet, de szerintem én ebből most kihoztam, amit ki lehetett. Hétfőn megy az utolsó ember, és utána elvileg döntenek és már csak egy rábólintós kör van a végső jelölttel - igaz, legutóbb ezt buktam el, szóval tényleg bármi-de-bármi lehet még. Arról nem beszélve, hogy az is nehéz helyzet, ha engem választanak, döntést hozni, felmondani, újrakezdeni a beilleszkedést stb., na de meglátjuk. Most úgy érzem, az sem rossz, ha maradok, ahol vagyok. És ez végülis áldott helyzet.

Az oviban továbbra is jobb a helyzet, csak sajnos a fő óvónéninek voltak most érdekes megnyilvánulásai, amiből azt gondoljuk, ő maximum közepesen jó fej, és a gyerek is kb. így gondolja - ma reggel simán mentünk, aztán meglátta, hogy csak B.néni van bent, és egyből sírva menekült (volna). B.néni megjegyzései alapján mi túlajnározzuk a gyereket, és ebben van is igazság, de ez most egy nehéz időszak, és én továbbra sem hiszek a dolgok erőből történő megoldásában.