Mozgalmas hétvége volt, és ismét rá kell jönnöm, hogy én az ilyet szeretem. Pénteken leadtuk a gyereket a nagyszülőknek, és volt bennünk kis izgalom, hogy fog-e akarni maradni éjszakára, de leült a konyhaasztalhoz, kifli karikákat kéretett magának májkrémmel, velünk pedig közölte, hogy meeenjeteeeek!!!!
Hát mentünk is boldogan, ettünk egy finomat a belvárosban, aztán kezdődött az impró előadás. Ez egy olyan formátum, hogy egy gyakorlott imprószínész meghív játszani egy "sima" színészt, tehát olyan embert, aki egymilliószor állt már emberek előtt színpadon, és talán néha már improvizált is, de alapvetően ez neki nem komfortzóna. Ezért szerintem óriási bátorság ez a részükről, hiszen ismert és sikeres emberként állnak ki megmérettetni egy olyan dologban, amiben egyáltalán nem biztosak. Persze a műfajból adódóan senki nem lehet semmiben biztos ilyenkor.
Már több emberrel láttuk ezt az előadást, pl. Ónodi Eszterrel és Péterfy Borival, és az közös volt bennük, hogy tényleg látszott rajtuk, hogy izgulnak. A most péntekiben Szinetár Dóra volt a "rendes színész", és rajta is látszott a komfortzónán kívüliség, én konkrétan izgultam érte, ami elég vicces, lássuk be. Annyi van előre "megírva", hogy ketten játszanak, kb. 50 percet, és akkor van vége, mikor hosszabb ideig van sötét. És ennyi, lehet játszani, kapcsolódni, történeteket szőni, ahogy épp kijön, plusz van egy zenei aláfestés, egy nagyon tehetséges srác egy szintetizátorral, amivel aláfesti, inspirálja, és/vagy keretbe helyezi az éppen futó eseményeket, történetet.
Mivel évek óta kóstolgatom az improvizációt, elég sok mindent le tudtam szűrni, amit más talán kevésbé, és ez határozottan az élvezet rovására tud menni, rengetegszer láttam, hogy a színésznő fél, nem figyel eléggé, a saját fejében van stb., és abszolút le a kalappal előtte, de azért ez így nem a világ legjobb impróelőadása, és színpadon félő embert is láttam már eleget (pl. saját magamat, belülről nézve). Az persze lenyűgöző, hogy a profi imprós mennyire támogatja a partnerét és milyen alázattal van felé és a történetek felé, ebből viszont lehet tanulni imprós szemmel is rengeteget.
Összességében tök jó, hogy láttuk, és innen is gratulálok Dórának, ha olvassa. :D
Tegnap pedig átjöttek kedves barátaink, akiket a koraszülés életeseménysorozat alatt ismertünk meg, tehát van egy a miénkkel azonos korú gyerekük, aki egy jófej, határozott, de egyáltalán nem nyomulós és hangos kislány. Részben a mi gyerekünk szociális elakadása miatt hívtuk meg őket, és örömmel láttuk, hogy volt nyitottság, a miénk magához képest szinte sosem volt még ilyen barátságos más gyerekkel, persze minden nézőpont kérdése, mert a kislány panaszkodott, hogy a fiunk nem barátkozott vele, pedig mi tudjuk, hogy magához képest nyitott és bátor volt. Lesz ez még jobb is.
Ez a hét pedig hiper eseménydús lesz, kedvesem ma kezd az új munkahelyén (van neki, bizony), megyünk gyerekpszichológushoz, én az új felnőtt pszichológushoz, anyukámnak meglesz a szívkatéterezése, plusz visszaszólást várok A Cégtől Aki Egyszer Már Kikukázott. Felsorolni is fárasztó volt ezt most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése