Nagyon jól sikerült az interjú, a kezdeti izgalmak után egy kellemesnek mondható szakmai beszélgetés kerekedett belőle. Már jelezték is, hogy továbbjutottam a következő körre. Amúgy nagyon lefárasztott és felspannolt ez az egész, alig bírtam lenyugodni, elaludni pláne. Valószínűleg tök jó lehetőség, de annyira sokat vesz ki az emberből egy ilyen váltás, és mindig megvan a kockázat, hogy igazából mégsem jó. Még nem kell dönteni, mert még 2 kör lesz, de eddig elég jó az összhang, ami már a múltkor is megvolt.

A mostaniak miatt előre is lelkiismeret-furdalásom van, de erre tök jó lesz majd a tesóm, ő ezekben nagyon profi, mond 3 logikus és igaz mondatot, és onnan szinte alig látom, mi volt a problémám. Na de megint előre rohanok. 

A gyermek mai óvodakerülő taktikája az volt, hogy induláskor közölte, hogy kakilnia kell, és másfél órát nem jött ki a wc-ről. Gondolom, nem teljesen hidegvérrel tervezte ezt el, hanem félig tudat alatt állt neki össze ez a menekülési útvonal, és végül a fél délelőttöt kihúzta ezzel,  szóval tulajdonképpen ügyes.

Jövő héten megyünk gyerekpszichológushoz, szerencsére kaptunk időpontot. A láb témát én jobbnak látom, szerintem a lúdtalpbetét tényleg érhet valamit, de jövő héten ezt is megnézi egy szakavatott szempár.