Arról akartam írni, hogy milyen klassz volt a szombat, a gyermek kérésére Vácra mentünk kirándulni, amit nagyon szeret, és ha megkérdezzük, hová szeretne menni, akkor vagy Vácot mondja, vagy Csopakon a madárlest, és az utóbbi túl messze van, ezért gyakran megyünk Vácra, de aztán a ma reggel teljesen összetört.
Január óta gyűlöli az ovit a gyerek, és ma is kb 7 lóval kellett odáig elvontatni, és mikor beértünk, azt láttuk a folyosón, hogy a "problémás" Lacikával épp kiabál az anyja, majd megüti. Én először odaálltam a fiam elé, hogy ne lássa, aztán inkább fogtam, és kirohantam vele. Láttam, és hallottam is, ahogy csattan az ütés. Kint az udvaron álldogáltunk, aztán kijöttek, Lacika és az anyja is, az anyja mérgesen magyarázott neki, hogy jó akkor jössz velem haza (a szokásos probléma, hogy Lacika sem akar oviba menni).
Borzalmasan megrázó volt az egész. Én utána bevittem a fiam, aki továbbra sem akart menni, az óvónéni kitépte a kezemből a most más szokásosnak nevezhető módon, és eljöttem. Már bánom, hogy ott hagytam, vagy nem tudom igazából. Kérünk időpontot az igazgatótól, amint lehet, beszélünk vele. Nem tudom, mi a célunk egyáltalán. Másik csoport, másik ovi, Lacika jogainak védelme, vagy kérjék meg, hogy máshol verje? Nekem kell magánoviba vinnem havi 200 ezerért? Vagy bekkeljük ki ezt az évet, hiszen Lacika jövőre iskolás lesz? Kavarog a fejem, és azt érzem, nem tudom, hány napig bírom így beadni az oviba, megszakad a szívem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése