Tegnap újra indult az ovi, és nem ment könnyen, krokodil könnyek voltak és olyan szemrehányó tekintet, ami egész nap kísértett, és nem volt igazán hiszti, hanem kötelességtudóan, de sírva ment az óvónénivel. Annyira sajnáltam.
Ma már simán ment, jókedvűen, és úgy köszönt el délután a néniktől, hogy "holnap is jövök". Úgyhogy visszarázódik, de látszik, hogy nehéz ez neki.
A munkában vannak most kételyeim, hosszas álláskeresésem után egy határozott idejű szerződéssel járó pozíciót kaptam, és rohan az idő, 3 hónap múlva lejár a szerződés. Érzésem szerint hosszabbítani fognak utána, de nincs még róla biztos infó, és a jövő héten tervezek rákérdezni. Amúgy vegyesek az érzéseim, ami egész jó ahhoz képest, mintha utálnám az egészet. Jelenleg jó a csapat, a feladatkört nagyjából szeretem, és nagyon rugalmas az időbeosztás, megfelelő mennyiségű home office is van. Csak nemsokára új főnököm lesz, akit már ismerek valamennyire, és szerintem sok ponton meg fog változni az egész, és nem jó irányba.
Persze ha megtartanak, akkor utána én bármikor felmondhatok, mint bármelyik másik munkahelyen, és most körülnézni sem hülyeség, hogy legyen B terv, ha mégsem tartanak meg (vagy ha véletlenül találok egy jobbat), de őszintén szólva semmi kedvem nincs ebbe belevetni most magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése