Hosszú ideje ez volt a legjobb karácsonyozás, amire emlékszem. Mondjuk a léc alacsonyan van, tavaly dec 25-én ment anyukám kórházba, dec 26-án csináltak rajta életmentő műtétet, és egész szünetben a Budakalász - János kórház tengelyen ingáztam, sok sírás közepette.
Ehhez képest idén az egész család kb. végig beteg volt (kivéve anyukám!), nekem volt vagy 4 végigköhögött éjszakám, szenteste is maszkban köhögtünk, mert nem mindenki kapta el, de legalább együtt voltunk, nulla elvárással, jó hangulatban, szeretetben, kórusban köhögve és orrot fújva.
A gyerek rendkívül élvezte az egész karácsonyt, boldogan díszítette a fát, ő terítette az ünnepi asztalt, és nagyon lelkes volt, mindennek és mindenkinek örült. Nagyon jót tett neki, hogy nincs ovi, nyugodt, jófej, nem ugrál a fejemen, és rengeteget fejlődött. Nem tudtam, hogy ennyi idősen is ilyen látványos fejlődési ugrások lehetnek, de ez egyértelműen az volt, pl. lehet vele ki nevet a végént játszani, szépen dob és számolja a pöttyöket a kockán, aztán lép, követi, ki mikor jön, melyik bábu hol van stb., meg annyit nevetünk azon, amiket mond, konkrétan jó poénjai vannak.
Nagyon más perspektíva ez nekem, valahogy annyival élvezetesebb és könnyebb egy nagyosodó, önállósodó, vicceseket beszóló gyerekkel lenni, mint babázni, én nem is tudtam, hogy ez ilyen jó lehet.
Hétfőtől ovi, gondolom, fájni fog a visszarázódás, és megint több lesz a feszkó, de nagyon sokat sikerült anyaként, családként töltődni ebből a 2 hétből, és próbálom ezt nyomatékosítani magamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése